Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

ellenőriztem. Volt irodám külön, ahol megírtam mindennap az őrségi jegyzőkönyvet és ezt mindennap beküldtem a város parancsnokságára. Ételt kaptunk a 27. ezredtől, könyeret annyit kaptunk a pékségtől, amennyit csak akartunk. Éjjel áthozták az irodámba. Egy katona egyebet se csinált, csak a könyeret árulta. Bement az állomásra és ott a nagy forgalomban eladta. Pénzünk bőségesen volt, a feleségemnek tudtam küldeni. Közben márciusban az oroszok beértek Romániába, elfoglalták Jasit [Jasi] egész Roman-ig, ahol olyan erős kazamaták voltak. Itt megállott a front. A civil nép menekült az oroszok elől, mint a vízözön. Ki vonaton, ki kocsival, ki gyalog. A nagy hidegben sok gyerek megfagyva. Sokan meghaltak, menekültek Havasalföldre, távol a fronttól. Én haza csak úgy mehettem 24 órára és vissza a szolgálatba. A feleségem sokszor meglátogatott Bakóba. Egy időben behozta a kisfiámat Mihálykát. 2 éveske volt. A katonák ölből-ölbe vették, annyira szerették, nagyon szép kisfiú volt. Ki gondolta volna akkor, hogy még ő es katona lesz egész életébe. A város tele volt német hadsereggel. Én úgy megbarátkoztam egy német katonával, hogy az sokszor ott hált nálam, mivelhogy az ők barakkjaikban sok volt a poloska. Sokszor éjfélig elbeszélgettünk. Mondta, hogy látta közelről Hitlert. Olyan vad nézése van, mint egy tigrisnek. Az embernek remeg a lába, amikor ránéz. Azért lettem ismerős ezzel a katonával, mert tudott magyarul, így mind a ketten tolmácsok lettünk. Ha román tisztek akartak valamit a németektől én beszéltem magyarul, és a német mondta németül. Még a német tisztek es megismertek, így meghívtak egy mulatságra es. Ittunk és kellett énekeljem én es velük. Esszefogtuk kezeinket és énekeltünk. „Trink, trink brüdeilesz trink." Sok csalafintaságot es csináltam ezzel a katonával. Éjjel loptuk el a németektől az üres kocsikat, amit én adtam el, a pénzt megosztottuk. Egy kocsit még haza es vittem. Kalagerből [Luizi-Calugara - magyar falu Bakótól délre] volt egy katonám, ennek volt lova. Csináltam hamis bizonyítványt, elindultam haza. Amikor a Szeret hídján menyek át, az őrség megállított