Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

hogy ti jöttök segítségünkre. így ahogy besetétedett a katonáimat átköltöztettem hozzáik és itt kezdtük a lövöldözést. Három hét múlva méges megsokallták az első' vonalban lenni, így felváltottak bennünket egy másik ezreddel, hogy tisztálkodni tudjunk. De nem sok idő maradt a tisztálkodásra, mert az oroszok mintha észrevették volna a változást. Olyan lövöldözésbe kezdtek, készenlétben kellett lenni, nem dobják-e ki állásaikból a mieinket. De nem történt ez, hanem másnap olyan csend lett. Az egész fronton egyetlen egy puskaszó se hallatszott. Ez már gyanús lett. Megindulnak az első vonalban támadásra, de ellenséget nem találnak. Mi lett velük, elnyelte őket a föld? Erre jön egy futár lóháton és mondja a majorunknak [őrnagy], hogy készüljünk fel, mert bevonulunk Odesszába. Az oroszok elmenekültek, Odesszában nincs egy orosz katona se. Azonnal megkaptuk a parancsot borotválkozás, ruha tisztogatás, neki indultunk Odesszának. Amikor a város szélébe értünk, szembe jött velünk három orosz civil lóháton fehér zászlókkal, fogadván minket és jelezvén, hogy a város üres, ellenség nincs. így vonulnánk be mi nagy pompával ebbe a szép városba, habár nagyon meg volt rongálódva a bombázásoktól, de akkor szépnek nézett ki. A mi ezredünk elfoglalt egy orosz laktanyát minden felszereléssel. Pihenés és nagy öröm, mintha vége lett volna a háborúnak, pedig csak még a kezdetén voltunk. Én a katonáimat elengedtem városnézésre. Ezek rátaláltak egy szeszgyárra. Megtöltötték a kulacsikat pálinkával, vodkával. Be es rúgtak. Folyt a pálinka a csövekből. De ez időben jöttek a németek és úgy verték ki a román katonákat, mint a cigányokat a búcsúból. A románok csak a harccal maradtak, a németek fosztották ki az egész várost. Ahogy a katonák megérkeztek a pálinkával, én es kaptam tőlük egy kulaccsal. Egyből be es rúgtam belőle. Közben parancsot kaptunk, az egész megyünk a tengerpartra megnézni a Fekete tengert, de én be voltam rúgva. Azt mondja nekem a főhadnagy: - „Laczkó te nem jöhetsz, mert te be vagy rúgva." De én erre úgy kijózanodtam, mondom, én el nem maradok.