Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

Kíváncsi vagyok milyen a Fekete tenger. Nem es volt velem semmi baj. Volt szerencsém megnézni a tengert. Három napig voltunk Odesszában. Utána parancsot kaptunk, hogy visszamegyünk Romániába, mert jól harcoltunk és egyben feltölteni az ezredet, Amielőtt elindultunk, tartott egy nagy beszédet az ezredparancsnok. Felolvasta Antonescunak a parancsát, amelyik így szólt: „Vigyázzanak a tisztek a katonákra, nem fertőzte-e meg valamelyiket a bolsevizmus. Ha méges akadnék, annak adassék a fenekére 25 bot." Erre egy katona megszólalt: „Ezért harcoltunk és sokan itt hagyták a fogukat, most még ezzel fizetnek, a 25 bottal." De szegény katona helyben meg es kapta a 25 botot. A kocsi után kötözték lánccal egy egész etapig [két pihenő között]. Bizony mondogatni kezdték a katonák magukban: „No még egyszer vigyetek a frontra, nem leszünk bolondok úgy harcolni, mind idáig." 8 napig utaztunk, amig Bakóba értünk gyalog. Minden nap meg kellet tenni a 60 kilométert. Amikor a hazai földre értünk, az egész ezred letérdelt és imádkozott, hogy még hazai földet láthatott. Amikor Bakóba értünk, a város széliben letelepedtünk. Átöltözni új ruhába és meg kellett várjuk, amig az ezredesünk visszaérkezik Bukarestből, mert a zászlónkat kitüntették a jó harcolás után. így vonulánk be a városba nagy diadallal.Úgy fogadott a város népe minket, mindha mi győztük volna le az egész Oroszországot. Nagy tapssal kiabálva: Erdélyt akarjuk! De mi mondtuk magunkban, menjetek ti es, lássátok meg milyen a háború, mert nekünk elég volt belőle. A felvonulás után bevonultunk a laktanyánkba, leadtuk fegyverünket, ruháinkat, civilbe öltöztem és hazaengedtek ideiglenes parancsig. Bakóból hazáig Vladnikig [Lábnyik] 30 kilométer. Három óra alatt hazaértem gyalog, annyira kíváncsi voltam mi van odahaza. Amikor a házba beléptem, a feleségem örömiben siratózni kezdett. „Jaj hát maga még él, ember? Annyi rossz hírt hallottunk magáról, azt hogy meghalt, azt hogy fogságba esett." Tudniillik az volt a szokás, hogy a feleségem egész életében soha nem tegezett engem, csak ember, maga. A gyerekeim meg, Pista, Illés, Jakab és Károly szaladtak es