Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

Délután bevetették a mi zászlóaljunkat es, de egész támadásunk alatt nem foglaltunk el több területet mint 100 métert, ezt es nagy veszteséggel. így helybe, se előre, se hátra. Ki volt adva parancsba, ha az oroszok megesznek bennünket káposztával, akkor sem szabad visszavonulni. Három hétig éjjel-nappal egyhelyben folyt a harc. Ez idő alatt megtetvesedtünk, mert nem volt alkalom a tisztálkodásra, úgy a tisztek, mint a katonák. Felkeltek az oroszok és támadásra, de ők se tudtak kiverni minket az állásainkból. Annyit lőttünk az aknavetőkkel naponta, de az oroszok es. Volt amikor csend volt és beszélgettünk az oroszokkal. Felkeltek állásaikból lábra ők es, mi es. Kérdezték tőlünk miért harcolunk ellenük, mert ők nem bántottak mindet. Mi azt feleltük nekik, mi el akarjuk törölni a kommunizmust. Azért harcolunk, hogy megszabadítsuk a világot a kommunizmustól. Erre azt felelték, ha azért harcoltok, sohase értek el célt, mert mi harcolni fogunk az utolsó emberig ellenetek. Nem fog nektek jutni más, mint keresztfa a fejetekhez. Ekkor levetették magukat a földre és kezdték a lövöldözést. Ez időben parancsot kaptam, hogy el kell nekem menni a másik zászlóaljhoz, felvegyem a kapcsolatot, hol vannak az állásaink és hogy éjjel el tudjak menni hozzájuk megerősödés végett. Vettem egy tizedest magam mellé és elindultam felkeresni a másik zászlóaljat. Amit végig láttam a fronton, úgy feküdtek a halottak a földön, mint a kukoricásban a tökök. Szinte a hideg rázott. Amint mentünk a kukoricásban többnyire mászva, hogy nehogy felderítsenek az oroszok, de így es észrevettek. Majdnem értünk a célhoz, amikor Odesszából az orosz tüzérség leadott egy sorozatot ágyúkból, de szerencsénkre a bombák leestek előttünk úgy 50, hátul 50, oldalt 50 méterre és mi a közepén maradtunk érintetlen. így elértem a zászlóaljparancsnok búvóhelyit. Köszönök neki katonásan, ő kérdez, nem tirátok lőttek az oroszok? Mondom, de igen. Szerencsések voltatok, hogy nem találtak el. Kérdem mi újság van? Azt mondja, jaj ne es kérdezd. Annyira megritkultunk, hogy már századparacsnoknak szakaszvezetőket kellett kineveznem. A tisztek mind elhullottak. Örülök,