Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

szélmalmot az orosz fronton? Lőjed, verd le onnan, talán ellenség van benne!" Megirányozom a szélmalmot, de az én lövésem nem a szélmalmot találta el, hanem a szélmalomtól jobbra húzódott egy nagy hosszú árok, horhos és oda esett az én lövésem. A százados ahogy nézte a távcsővel, kiabál nekem: „Laczkó ne változtass csak lőjed a gödröt hosszára. Úgy ugrottak ki az oroszok, mint a hangyák, az árokból. Közben a mieink támadásba indultak „hurrá, hurrá". Elfogtak egy ezred orosz katonát egész felszerelésükkel. így jutott a mi ezredünk konyhafelszereléshez. Kocsi húzta lóval és főtt az étel benne. Ezért a téves lövésért magas kitüntetést kaptam én és a százados es, de mivelhogy háborút vesztettünk, nem értem semmit vele. Akartak rangot adni, de én nem fogadtam el, maradtam a kitüntetés mellett. Amikor egy kis szünet volt, letettem a fejem, el es aludtam. Eszembe jutott, hogy július 26-a van, amikor búcsú van a falumban. El es kapott az álom. Azt álmodtam, hogy a feleségem, a néném és a húgom siratoznak, engem sirattak. Felébredtem és én es sírni kezdtem, hogy lehet még máma meghalok, azért sirattak engem. De nem így történt, megmaradtam életben. Közben az oroszok támadást intéztek harckocsikkal. Úgy megijedtünk, hogy mindenki elkezdett szaladni visszafelé. Alig tudták leállítani az egész vonalat, nagy pánik volt. A tisztek kénytelenek voltak a visszafutókat lövöldözni. Hogy az oroszok minek nem támadtak tovább, nem tudom. Ha támadnak, úgy mentek volna át rajtunk, mint a pozdorja, annyira féltünk a tankoktól. Másnap megváltozott a program. Egy hétig pihenőben voltunk és utána indulás gyalog Odessza irányába, megerősítés végett, mert Odesszát semmi neműleg nem tudták elfoglalni, olyan erős volt az ellenállás. Egy egész nap és egy egész éjjel tartó menetelés után megérkeztünk Odessza közelébe, Dalnikba. Dalniktól és Odesszáig 7 kilométer volt. Vasárnapra értünk oda és reggel 6-kor meg es kezdte a támadást a mi ezredünk. Délig a 2. és 3. zászlóaljból nem maradt több katona, mint 30-40 fő, a többi mind halott és sebesült.