Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

sorakozzunk. Elkezdődött a válogatás. Beosztottak a második századba. Számba vettek a régi katonák, beosztottak rajokba, szakaszokba. Az első napokban jól bántak velünk. Két-három nap amig az esküt letettük. Katonaruhába öltöztettek, segítettek amig az esküt letettük, utána puskát kaptunk és ekkor már azt mondták az altisztek, most már meg van engedve a verés, már katonák vagytok ti es, mint mi. Kapott es egy-két pofont, amelyik nem fogadott szót nekik. Én úgy féltem a veréstől, mert sokat voltam verve. Ha azt mondták volna, hogy a tűzbe lépjek be, oda is beléptem volna. Megkezdtük a gyakorlatot - „jobbra át!" „balra át", - a szomszédom nem arra fordult, amelyre vezényeltek, szembe fordult velem. „Adj egy pofont neki Laczkó" - mondta a szakaszvezetőnk. Mondom - „én nem adok, mert fáj neki." „Igen, akkor adj te neki." Nem akart. Kellett neki könyörögni, mire vág nekem egy pofont. Én erre úgy megharagudtam, hogy bár csak azt mondaná még egyszer: most adjál te es egyet neki. És mérgemben olyant adtam neki, hogy kiesett a sorból. Egészen amig leszereltünk emlegette a cimborám, hogy ő még ilyen erős pofont nem kapott. így kapám én az első pofont, nem es a régi katonáktól, hanem egy újonctól, mint én es. Másnap meg kellett ismerkedni a puskákkal és annak az alkatrészeivel. A szakaszvezető kézibe vesz egy puskát és elkezdi mondani hány részből áll, egy része fa, másik része vas. Amiután elmondott mindent, azt mondja nekünk: „melyiketek tudna valamit mondani arról, amit én elmondtam?" Láttam, hogy egy se akar megszólalni, elkezdtem én mondani szórói-szóra, mint ő. Erre már felfigyeltek rám, mert a többiek még egy hét múlva se tudtak többet mondani. Ha kellett valahova egy újoncnak menni, én voltam az első, de nem sokáig, mert észrevették, hogy mindenhova jelentkezem és nem engedték tovább. A szakaszvezetőm elkezdett büszkélkedni velem, hogy ilyen értelmes vagyok és szorgalmas, még egy újonca nincs olyan, mint én. Volt egy karpaszományos szakaszvezetőnk es, civilben ügyvéd volt, nagyon okos. Neki osztották a leggyengébb analfabéta katonákat. Azt mondták a