Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

tisztek neki: te okos vagy, tanítsd meg okét. Erre azt mondta a tiszteknek csak úgy vállalja el őket, ha engemet es neki adnak, legalább legyen neki es egy valamire való katonája. így majdnem sírt a szakaszvezetőm, akkor is oda kellett mennem hozzá, de nem bántam meg, mert ezután valóban úgy tanított engem, mint az iskolában. De ő es hasznát vette nekem. Megtanított engem a ,,katona Miatyánkjára", ezt minden katonának tudni kellett és hosszabb volt, mint a valódi Miatyánk. Megleste az alkalmat, amikor kijött az ezredes a gyakorlótérre és közeledett a mi rajunkhoz, vezényelt nekem, hogy mondjam el a ,,katona Miatyánkját." Én elkezdtem, mint az a jó versmondó, az ezredes csak hallgatta. Amikor vége lett: „Bravó szakaszvezető, a te rajod a legjobb a században. A többi rajokban még egy se tudta elmondani!" így uszám én meg, hogy nem kaptam verést, mint a többiek. Egy bizonyos nap már egy nagy gyakorlaton voltunk. Nekem az ügyvéd mindig elmondta, hogy mit csinálunk. Amikor vége lett, a század köralakba gyűlt, a százados a közepibe s kérdezi melyik katona mondja meg, miről gyakorlatoztunk máma. De bizony a katonák közül egy se jelentkezett. így kérdezni kezdi a szakaszvezetőket, de ezek se tudnak mondani semmit. Erre int nekem a szakaszvetőm - „állj ki te Laczkó." Kilépek én a százados felé és tisztelgek a puskámmal és jó hangosan kezdem „Százados úr a mai gyakorlatunk célja az volt, hogy fogjunk el egy-két katonát az ellenség táborából, hogy kikémleljük őket". Meglepődött a százados. - „Halljátok régi katonák. Halljátok szakaszvezetők és káplárok, egy újonc többet tud mint ti! Kinek es vagy a rajába"? Mondom neki: - „Ehe te vagy ügyvéd úr, vigyázz erre a fiúra, csinálj embert belőle". így ismére meg engem az egész század. Nagyobb becsületem lett nekem, mint bármely szakaszvezetőnek. Amikor kiválogatták az újoncokból kik menjenek az iskolába, én voltam az első. Három hónapra már őrvezető lettem és így választottak be engem a század raktárosának. Megkezdtük a leltározást, amit az én ügyvédem vezetett le. Egy bekötött hétig tartott, amikor befejeztük, azt se tudtam fiú vagyok e vagy lány, annyi mindent vettem át nagy felelősségre. A végin bejött