Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Interjúk - „Mink mindig a más kutyája voltunk..." (Készítette: Szuhay Péter)

deig. Mikor odavolt, mosni jártam. Amikor hazajött, sehova nem engedett, hát nem is tudtam mozdulni, mikor ápolni kellett. — Mezőhegyesen milyen munkán volt a férje? — Répát hányt, aztán kubikolt erre-arra. — Földje nem volt semmi? — Nem. Szegény gyerek volt. Hát ugye az apja fölakasztotta magát, az anyja meg ott lakott a lánytestvérénél, szegény legény volt ő. Tudja e, télen kereset se volt, mert karácsony után már nem dolgoztak tavaszig semmit. Télen a fának a tövit szedték a határba, a tőkét szedték ki, mert kellett, nem volt tűzrevaló. Összefogtak hárman-négyen, oszt mentek ki télbe, így ment tőkézni. — Volt-e valamilyen mestersége a férjének? — Nem. Az egyik testvére volt suszter, a másik meg váltókezelő Abonyban, de őneki nem volt. Mi részes aratással kerestünk minden pénzt, meg volt a kukoricaföld. — Tartottak jószágot? — Malacot meg csirkét. Más nem volt. — Mekkora házat építettek? — Nem építettünk mink, vettük azt a kis házat. Jó ház volt az, csak ki volt dőlve a fél oldala, úgy rakta ő be. Nem bírtunk nagyobbat venni, hát szegények voltunk. Egy csepp szoba volt, mint ennek a fele, meg egy csepp konyha, meg padlás. Ott voltunk hányan is? Hatan voltunk benne. A gyerekek, meg anyósom is velem lakott, az anyja e. — Ő mikor került magukhoz? — Mindjárt. Odavittem, mert ők is házbérbe laktak, arra a cigányok fele. Aztán a keresztanyám is velünk volt, nálunk ő volt a gyerekeknek a dajkája, én meg mentem. Ő édesanyámnak a testvére volt. Ugye keresztanyám, édesanyám, négy gyerek, meg mi ketten. Tele voltunk, úgyhogy még a földön is háltak a gyerekek, szalmazsákon. Hát piszkosak nem voltunk sose. Jóska, az uram azt mondta, hogy ő nem hagyja az anyját. No, mondom, ha nem hagyod, én se hagyom az anyámat, akkor hadd legyenek itt e. Oszt nem/veszekedtek soha. Megértettük egymást. Édesanyám meg a keresztanyám is kapott egy kis nyugdíjat, azt ideadták. Akkor mi Jóskával megkerestük a kenyeret télre, nyárba meg ugye édesanyám meg keresztanyám is vállaltak kukoricaföldet kapálni, azért is kaptak kukoricát, eladták, oszt mindig volt pénzünk. Meg fontunk. Gazdáknak kendert. Szegény anyus mindenfele járt, ő hozta a fonnivalót. A lányomnak volt egy rokkája, ő is csinálta egész télen, meg én is. Kap-