Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Interjúk - „Mink mindig a más kutyája voltunk..." (Készítette: Szuhay Péter)

- Hát tizenöt éves, tizenhat is már, hát én ott laktam sokáig. - Meddig lakott ott? Az előbb azt mondta, négy évig volt Fausztéknál. - Igen, de osztan megint visszahívtak, mikor már én asszony lettem. Tudja? - Mikor az asszony meghalt, akkor már maga asszony volt, vagy még. . . - Asszony kedves, behívtak engemet, mikor. . . - Szóval akkor nem dajka volt, amikor meghalt az asszony? - Oszt azután engem behívtak. Mert nem volt senkijük se. - Hát most nem értem. Örzsi néni négy évig volt náluk. - Igen. - Mikor eljött, akkor még élt az asszony? - Élt no. De azután még visszahívtak. Mikor már az asszony nagyon rosszul lett, tudja. - Akkor hány éves volt maga? - Én? - Igen. - Hát olyan tizenöt vagy tizenhárom, ilyen voltam, fiatal voltam még én akkor. - De a gyerekek voltak két-három évesek, nem? Az egyik volt pólyás, a másik meg épp csak akkor. . . - már szaladgált a pólyás, tudja, már szaladgált. De a másik meg már öregebb volt, olyan négy esztendős, vagy öt esztendős. Oszt én ott laktam akkor végig. Meg én őket neveltem. Ugye. No, négy évig ott laktam, akkor én férjhez mentem, én is akkor tizenhatban voltam már. Mikor nagyon beteg volt, megint visszahívtak. Mert nem volt senkijük se. Oszt én voltam addig, míg csak el nem temették az asszonyt. Engemet úgy fizetett az úr, mindig. Ott voltam. Ott dolgoztam. Náluk. No, aztán, mikor az asszony meghalt, elszegényedett ez az úr e. Odalett minden, mert annyi adóssága volt, hogy nem bírta már, oszt elvették a földjét. Ottan Erdőtelken. A házból is kiizélték, zavarták, az volt a háza, ahol most az iskola van. A plébánia is ott van. Na, az volt a lakása. Osztan Budaháton volt egy tanyája ennek az úrnak, oszt oda lakoltatták ki. Oszt odamentünk ki, lakni. Ott laktunk valameddig, azon a tanyán. Na meddig is laktak ottan? A fiatalabb lány ott ment férjhez egy katonatiszthez. Ahogy Dormándon át jövünk, ott volt hat hold földjük. Elvették tőlük azt is. Most már a téeszcsé használja. Azért mondom magának, elszegényedett ez az úr, mert olyan volt, hogy ő még bizonisten számolni se tudott úgy, ahogy kellett vol-