Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Interjúk - „Volt egyszer egy vendéglős. . ." (Készítette: Örszigethy Erzsébet)

Ott lakott volna a Miklós. De nem lakott. Kint a méhesben aludt egy deszkaágyon, se párna, semmise nem kellett neki. Nem. Nem ment be a szobába aludni. Olyan félrehibbant volt szegény. Összeesett az úton, aztán meghalt. — Hol volt rab? Hova vitték? — Először Kistarcsára. Egerbe is volt, itt voltunk látogatni. De nem engedett oda. Engemet se engedett, se a feleségit. Nem engedte, hogy látogassuk. Nem. Neki nincs senkije se, neki nem kell, mert Őt a felesége elárulta azzal, hogy a tárgyaláson, a bíróság előtt a felesége meg a sógornője az asztalon, az asztal tetején ült, és lógázta a lábát. Ilyeneket beszélt szegény. Ő attól nem tágított, hogy a felesége elárulta őt, és így azt sem engedte, hogy látogassa. — Volt tárgyalás? — Nagy tárgyalás volt. Tudniillik a cselédje megtámadta, ő meg a lábába lőtt. Ez még a háború előtt történt. A cselédnek negyedévenként kimérték előre a konvenciót, és mikor ezt kimérte, akkor a cselédje felpakolt, hogy majd elmegy, otthagyja. Miklós azt mondta, ne vigye el a bért, hát nem szolgált meg érte, és ugye utána lőtt. Vadászpuskája volt, sörét érte a lábát. A cselédje vasvillával akart nekimenni, ez meg a határból jött haza, a kezébe volt a vadászpuska, vadászni volt, és a lábába lőtt. — Besenyőtelki volt ez a cseléd? — Dormándi volt. Mentek az orvoshoz, elsősegélynyújtást adott neki, az azt mondta, két óra alatt beérnek Egerbe, majd ott elintézik. Elindultak reggel nyolc órakor, és beértek estére. És mindenütt kibontották a lábát, mutatták, hogy van, mire beértek, elvérzett az ember, meghalt, és ezért Miklós kapott három évet. De nem kellett neki leülni, mert nem ő volt az oka, hogy meghalt az ember, csak annak, hogy megsebesült. Hát ugye tárgyalások voltak, bizonyíték is került, de felmentették a vád alól, mert a cselédje azért halt meg, mert a sebet kibontották. Nem szabad volt volna kibontani, az nem volt életveszélyes, csak elvérzett. Itt az üzlet előtt is megálltak kocsival, egy pillanat alatt elborította a vér. Mindenkinek mutatták, hogy nézzék, hogy vérzik a lába. Dormándon is megmutogatták. Egerbe beérhettek volna kocsival három óra hossza alatt, ők meg reggeltől estére értek be. Nem tudták pótolni a vérveszteséget. A felesége elhagyta az urát, örült annak, hogy meghalt a férje, azért bontogatta ki a sebet rajta biztosan. — Mikor meglőue a cselédet, hányba lehetett? — Akkor már vendéglőnk volt, de nem tudom hányba lehetett, fogalmam sincs. Aztán a demokráciába is perre tették.