Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Interjúk - „Volt egyszer egy vendéglős. . ." (Készítette: Örszigethy Erzsébet)

— Hogyan került megint bíróságra? — A cseléd felesége felújította. Felpiszkálták. És hamis tanúk voltak. Mikor az megtörtént, a Miklós ígért is az asszonynak öt hold földet, de nem fogadta el, hogy neki az egész kell. Az egész birtok kell. Azt meg az állam nem adta. — Hogyan lett a felesége háztartási alkalmazott? — Szegény nővérem, a férje előtt meg se állhatott. Egy szobába laktak a Czakó Tamáséknál. Egyszer fut be hozzám amúgy háziasán, kötény, minden rajta, hajadonfővel, ijedt arccal. - Klárikám, mi baj van? — Semmise - azt mondja. — Miért jöttél így, ilyen őtözetlen ide? - Mert az volt. Ha valahova megy valaki, nem úgy van, mint ahogyan a konyhában dolgozik. - Itt valami baj van, mondd meg nekem, hogy mi a baj? — Elmondta nekem, hogy az ura szétvert rajta egy kissámlit, és ő elszaladt ide. Többször is bántalmazta. Ketten laktak abba a lakásba, egy útőr, egy kaparó, azok rohantak be, mert a Klári kiabált, hogy segítség. Feküdt a földön, az ura rátérdelve, nagykés a kézibe, a nyakát akarta elvágni. Hát tarthatatlan volt, nem volt miből megélni, mindeneket elvettek. Ami ruhaneműt meg bútort meghagytak, elhozták a tanyáról. Ő eladogatta, mert kenyérre kellett. Stafirungját, mindent eladogatott, addig, míg csak bírta, hogy a beteg gyerekeinek legyen mit enni meg önmagának. Aztán kényszerült elmenni háztartási alkalmazottnak Egerfarmosra. Házvezető volt a plébánosnál. Volt neki egy jó ismerőse, kijárt neki Pesten egy jó nyugodt állást, ahol nem lesz annyi dolga, mint egy falusi háztartásban. Oda ment fel, egy mérnök-családhoz. Ott is maradt. Ma is abban a lakásban lakik. — A per előtt nem volt köztük veszekedés? — Mindég volt. Azt mondja a nővérem, két hónapos házasok voltak, már őtet ütte-verte. Ó meg eltitkolta, nem mondta anyámnak, mert nem akarták hozzáadni. Mint az ördög, olyan rossz természetű volt mindég. Nem jól éltek ők. Néha nagyon aranyos volt, megvette neki a még nem tudom én mit is, néha meg olyan volt, mint az ördög. Úgyhogy azt mondja, hogy őneki nyugodt élete nem volt sose. Mindég félt, hogy jaj, mikor jön rá a roham, mikor bántja. Mindég nagyon rossz élete volt szegénynek. A fia 58-ba halt meg, az ura meg talán 59-be. — Ágnes a következő testvér. — 905. január 20-án vagy 21-én született. — Az ő férje? — Gazdálkodó volt, kisbirtokos.