Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Interjúk - „Látszik, hogy parasztembernek a kölyki. . ." (Készítette: Örszigethy Erzsébet)

Nem tudom mennyit, hajtva voltunk ott sokan. Lehetett vagy húsz holdas terület, a Bocsi Pajáé volt. A gazdája meghalt a frontkor, gazdátlan volt, a fiainak se kellett, egy már nem is volt, a másik meg nem akart küszködni vele. A községé lett. Községi kezelésbe ment. Hogy a termésével mit csinálhattak, nem tudom. Elherdálták. Szétszórták egymás között. Mikor itt dolgoztunk, egy véka búza maradt. Haza kell vinni. - István, vidd haza te! Én nem mentem a községháza fele, mégis nekem szúrták ide. Rámsózták. Bónis bácsival ballagunk együtt hazafele. Mondom, - maga közelebb lakik a községházához, nem vinné el ezt a kis búzát? - Jöjjön már el velem, ne egyedül csavarogjak. - Vegyünk ki belőle egy kis jó abrakot is! — Felezzük meg! Ki tudja azt, hogy hány kiló volt. Beadtunk egy fél vékát, ennyi maradt e. Felit elvettük. Neki is lett egy szakajtóval, meg nekem is. ő meg bevitte, leadta, akkor már nem volt, csak hivatalsegéd. Azt mondta, - küldték, mondja, - jól van, vesse le oda. A szakajtó búzát hazavittem, megfőztük kásának. Ilyen koszt volt akkor. Ez ötvenháromba volt. Amikor a megbízott, a Gerzson lánya, először összeírta a beadást, én kiszámítottam, hogy nekem nem maradt egy őrlet búzám se. Akkor miért dolgozok? Nagy beadások voltak, mi termeltünk, mert jó földjeink voltak, iparkodtunk gazdálkodni. De mikor beadtunk, alig maradt valami. Lakott a szomszédba egy ember, isten nyugtassa, nagyon irigy volt. Az mindig kérdezte, ha vittük: - maradt még otthon? Hát nem sok, nem sok maradt. Mondom, ez így nem jól lesz mégse, éhen halunk. Egy félkiló kenyeret kaptunk naponta. Mi volt ez egy nagy családnak? Semmiség. Másképpen kell fordítani a sort. A következő évbe nem írtam alá a beadást, beszéltem Szűcsivel, a magtermelő vállalat körzeti megbízottjával. Voltak olyan vetemények, amelyek mentesítettek a beadástól. Szerződtem angol perjére,. . . magfogásra, ez gyepfű. Ez az a finom, pázsitnak használják. Magfogásra egy fél holdat szerződtem. A dupláját mentesített. A magtermelő vállalattal szerződtem. Aztán szudáni füvet szerződtem három holdat. Ilyen nagyra női, a magjáér termeltem azt is. Olyanforma magja van, mint a cirok. Hosszú szára van, nyersen a tehén nagyon szereti, tejel is tőle, mert olyan leves. Ha megszárítják, akkor is felszecskázva jó. Ebből szerződtem három holdat. Ez is a dupláját, hat holdat mentesítette a területnek. Aztán laposborsó. Úgylehet, ismeri azt. Azt is három holdat szerződtem a magtermeltetővel. Az is dupláját, hat holdat mentesített. Aztán mindegyiknek valami kis hasznát vettük. A szudáni fűből, ami jobb volt, learattuk, nagy volt, magos, de könnyű volt kaszálni. Vastag volt a szára, de