Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

mert ők elmentek Mosonmagyaróvárra. A virágüzletben is dolgozott valaki, magának dolgozott, míg én odavoltam. 1944 Karácsonyán jöttem haza. Mikor 13 éves voltam, mentünk summásnak. A nővérem vitt oda selyem darabokat, ő kivarrta, ezek nagyon örültek neki, adtak érte tojást, ruhaféléket. Sokszor előre meg is rendelték. A cselédek nagyon öltöztek, kis terítőt, meg ridikült csinált nekik, ő maga rajzolta, varrta ezeket. A matyók kiművelődtek, hogy eljártak mindenfelé. Olvasókör a Mátyás utcában volt, a Fő utcáról a 3. ház. Bútor kiállítóterem van ott most. Takács festő minden iparosembernek csinált egy táblát, rajta volt a neve, címe, ott volt kirakva a falon körbe. A háború után Ózdra vittem sok árut. Vasúton feladtuk az árut, sokszor meg se kellett várni a szombati piacot, már pénteken délben elfogyott az áru. Nem volt senkinek se olyan szép áruja, mint nekem. Pestre sok téli szekfűt vittem. 20. Édesanyám summás volt - még most is él, nagyon szépen ír, olvas most is, 95 éves. Édesapám 49 éves volt mikor meghalt, megrúgta egy ló. Én voltam a legöregebb. Édesapám halála után a földet kiadtuk felibe, a gyerekek mentek summásnak. Németországban nagyon jól lehetett keresni. Hétszer voltam summás is. Amikor az urammal együvé kerültünk anyósom vett egy fazekat meg egy csíkszedő kanalat. Egy ágyat, egy szekrényt, az ágyba párnát. Béreltünk egy kertet virágnak, volt üvegházunk is. Gazdáktól is béreltünk földet, ott termeltünk zöldséget. Aztán ez a házunk apósoméké volt, azt mi magunkhoz váltottuk. Három évig fizettük, oszt csak olajat ettünk. Ide 19534)an költöztünk. Nappal dolgoztam, este mostam, fürdettem a gyerekeket. 3-10-iga piacon voltam, utána megfőztem. Délután a kertben dolgoztam, 7-8 órára értem haza, vittem az árut. Azután otthon dolgoztam, tisztán kellett tartani a gyerekeket, mert hozzám úri asszonyok jártak virágért.