Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

Míg a gyerekek otthon voltak nem ültem az asztalnál, csak ott álltam. A maghajat hordtam a satuból azzal fűtöttem, egyik gyerek odaült a kályha elé és rakta a tűzre a maghajat, mert azt mindig rakni kellett. Minden héten 5 kenyeret sütöttem. Három szakajtó lisztet megszitáltam, 5 deka élesztőt összekevertem egy marék párral, 2 kg krumplit megfőztem, összetörtem, azt is beletettem a tésztába. Minden kenyérből egy lángost sütöttem. Az uram mindig a kertben volt. 2-3 napszámosunk is volt. A gyereket iskoláztattuk. Mondtam a gyerekeknek vagy dolgoztok, vagy tanultok, vagy udvaroltok. Azt mondták, hogy tanulnak. Egy nagy asztalt csináltattam nekik, hogy tanuljanak rajta. Bőr táskájuk volt, bársony, meg düftin ruhájuk. Nagyon szépek voltak. A legidősebb fiam idegennyelvi főiskolát végzett, aztán ment papnak. Egyik fiam Debrecenben tanult. A következő villanyszerelő lett, utána Budapesten mérnök lett. Debrecenben tanult 5 évig egyetemen. Fél évig Szerencsen tanított, aztán elvitték külföldre, 4 évig volt Lengyelországban. G. kertész lett, elvégezte a Kertészeti Egyetemet. E. gyógypedagógiát végzett. A legidősebb fiam négy nyelvet tanult, egy évig Svájcban tolmácskodott.