Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

Valami újságot járatott, de nem tudom mi volt az. Benne lehetett, hogy ha ő nem tanult, legalább én. A féltestvérem tanult még, de ő már 45 után végzett. Pár évvel később a Barcinak, a bírónak a gyereke is tanult tovább. Velünk egy utcában laktak. A tanulásnak volt tekintélye a tehetősek között, mert a szegények nem tudták nélkülözni a gyereket az otthoni munkában. Édesapáméknak is kellett nyáron időnként segítséget fogadni. Menj el papnak, mondta édesapám, ott támogatás nélkül is tanulhatsz. Kérdezett engem, de én nemet mondtam. 11/2 évig elég volt a pénz, aztán nyáron instruálással töltöttem az időt. Volt egy jószágtiszt, akinél én több évig instruáltam a gyereket. Egyetemről nem jártam máshová dolgozni, a VI. gimnázium után dolgoztam utoljára mezőgazdasági munkát. Nagy gond volt a ruházatom, az úri fiúk másként öltöztek. Azt mondta édesapám „vedd tudomásul, hogy nem vagy a főbíró fia". 16. Apám M.J. (1882-1955), anyám D.M. (1888-1968). Volt 5 hold földünk, meg vállalt még feles földet édesapám, néha még 20 holdat is. Azért vállalta, hogy summásnak ne menjünk, mert az nagyon borzasztó volt. Édesapámék heten voltak testvérek, egy mostohatestvér volt. Volt két ló, meg kocsi, 1 tehén. Az édesapám se járt summásnak, a szülei jobbmódúak voltak, de mikor szétmentek, szétment a vagyon is. Négy osztálya volt mind a kettőnek, édesanyámnak és édesapámnak is. Fuvarozott mindig. Újságot nem járatott, még a nagygazda se. Vasárnap, meg a téli időszakban összegyűltek nagyobb istállóban az emberek, ő is ment mindig. Télen meg vittek szalonnát meg bort, elbeszélgettek, tanyára mentek. Politizáltak, a családról beszélgettek. Csak Kövesden fuvarozott, vitt kukoricát meg téglát, mikor építették a zárdaiskolát, én akkor voltam nagylány. Az volt a fontos, hogy minél többet forduljon; még kazlat is hánytam. Azt mondta