Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)
Interjúk 1-20. sz
édesapám, hogy ne menjek napszámba, inkább eggyel többet fordul, ha segítek. Még a Szent Imre iskolába is hordtuk a verestéglát, az még később épült, mint a zárdaiskola. Mikor a legidősebb bátyám megnősült, elment a háztól máshová lakni. Akkor ők elmentek a feleségével summásnak. Én is akkor mentem el, amikor férjhezmentem. Marink utánuk a legidősebb. Nagyon sokat dolgozott a határban. Mikor férjhezment elment summásnak. A mi lagzink 31-ben volt, a férjem jött mihozzánk lakni, mert ő árva fiú volt. Elmentünk summásnak, aztán mikor hazajöttünk egy kis házat építettünk a telkünkön, csak egy kis szoba-konyhát. Aztán beállt ember korába asztalos inasnak, én meg otthon voltam két évig édesapáméknál. Nyáron mindig Budapesten voltak, én virágot árultam a piacon, az uram kertészetben dolgozott három nyáron. Még matyó ruhába árultam. A negyedik évben mentünk Németországba, 6 hónapig ott voltunk. Mikor onnan hazajöttünk akkor vettük a házat. Margit elment a zárdába 1940-ben. 1931-ben Bécsbe mentem, utána Szombathelyre, Kalocsára. Mikor Pali megnősült, ők is elmentek summásnak. Marci 1920-ban született, őt már iskoláztatta édesapám, beíratta a gimnáziumba. A család már nem volt otthon, csak Borika, ő napszámos volt, ő is keresett. Aztán 1940-ben kiváltottuk az ipart, olyan méterárukat árultunk, ketten édesanyám meg én egybetettük a pénzt. A 3,5 hold földre kaptunk kölcsönt. A tanító kétszer is behívatta édesanyámat, hogy jó esze van a Marcinak, sajnálná, ha nem tanulna tovább. Még Margitot is beíratta a polgáriba, de ő otthagyta. Marci 1940-ben érettségizett, aztán ledoktorált. Borink is járt polgáriba, elvégezte a négy polgárit. Nagyon ügyes keze volt, amit meglátott lerajzolta. Édesapám eljárt dolgozni, mi pedig árultunk pántlikákat, csipkéket, díszeket, méterárut, rövidárut. Áruért mentünk Budapestre, a csipkéket, meg a pántlikákat Kassán szereztük be. Édesanyám mindent ki tudott hajtani.
