Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

mostohám, hogy tanuljak, mint mondta, engem úrnak nevelnek. II. koromtól VII.-es koromig minden nyáron dolgoztam, arattam. VII. után nyáron lett egy tanítványom. így nem lett meg a nyugalmam, és becsúsztak a kettesek. Édesapámnak volt vitája a mostohámmal az én tanulásom miatt. Az esti munkában is részt kellett venni, pl. kukoricafosztás. Azt már nem tűrték, hogy olvassak is, csak a tanulást. Ha megtanultam a leckét, akkor rendelkezésre kellett állni. A mostohám — csak a dolgozás a munka — olyan maradi családból származott. Édesapám mondta, hogy nem tud segíteni tovább, maradjak Kövesden, de én tovább akartam tanulni. Az édesanyámnak volt valami földje, amit kiadtak nekem, a rám eső részét, két hold jutott rám, eladták 6—800 pengőért. Ebbe belement a mostohám is, bár azt megjegyezte, hogy akkor vettem ki a földet a közösből, amikor nekik szükségük volt rá. Négyen mentünk Pestre továbbtanulni. Ide jöttünk Pestre, hárman kollégiumban laktak, 16 pengő havonta a lakásért és reggeliért. Tanárnak mentünk, magyar—francia szakra, 1 év után mentem át a jogra. Az volt az elképzelés, hogy tandíjmentes legyek. Jelesnek kellett volna lennem mindenből, de franciából jó voltam csak. Elterveztem, hogy elmegyek Franciaországba. Megismerkedtem egy francia diákkal. 33 nyarán ki akartam menni hozzá ott töltök pár hónapot, hogy az élő nyelvet elsajátítsam. Erre készültem, indulás előtt kaptam egy értesítést, hogy a gazdasági helyzet miatt nem tudnak munkát adni még a franciáknak sem. így elmentem Ausztriába, Bécsbe 1 hétre, utána hazajöttem, arra volt csak pénz. Másként kellett gondolkozni. Nyáron elmentem instruálni egy bukott fiút franciából. Utána átiratkoztam a jogra, ott kitűnő voltam és így teljes tandíjmentességet kaptam. A vizsgadíjra meg menzára segélyt kaptam. Édesapám lovakat nevelt. A hadseregbe vitte, így külön jövedelemre tudott szert tenni. Érdekelte a község, a közügyek, tagja is volt a tanácstestületnek. Olvasott is, de csak olyan parasztembereknek valót. Az utcabeliek között politizálgatott, beszélgettek, szóvivő lett. Beteg lett, még mielőtt elvégeztem az egyetemet, nem érhette meg, pedig mindig mondta a mostoha, hogy nem lesz belőlem semmi Pesten, ő meg mindig bizonygatta, hogy sikerülni fog.