Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

magyar—német szakos tanárra volna szükségük, apja szívesen látna, azoknak az információknak az alapján, amelyeket Bayer Pista bizonyára nagy jóindulattal - adhatott énrólam. Ha van kedvem, édesapja mindent el fog követni, hogy odakerüljek. Akkor még nem volt igazi gazdasági válság Európában. Volt egy csöndesen bontakozó nagy világválság, de a lavinát egy német banknak a darmstadti „DANÁT" bukása csak 1931-ben indította el. Volt azonban nálunk már ekkor is valami bér-stopp féle, nem-igen vettek fel állami helyekre embereket, csak ha erre különleges szükség és lehetőség volt. Ilyen helyzet kínálkozott Mezőkövesden. így persze jelentkeztem. Az igazgatónak az volt a kikötése, hogy párhuzamosan munkát kell vállalnom a kollégiumban is. Ez pedig viszonylag nagy lekötöttséget jelentett. Minden második héten már 6 órakor meg kellett jelennem az iskolában, fölkelteni és segíteni a tanuló ifjúságot addig, amíg a tanítás meg nem kezdődik. Este 9-ig tartott ez az elfoglaltság, de voltak azért délután szabad órák is, s volt néhány szabad délutánom. 1930. szeptember 8-án, szép, derült idő volt. Reggel fél 8-kor indultam Győrből a személyvonattal, Budapesten volt 2—3 óra várakozásom, azt a pályaudvaron töltöttem. Oda kijött hozzám egy régi szerető barátom, de kijött Bayer Pista is. Ilyen útközbeni vigasszal mehettem tovább, öt óra felé érkeztem Mezőkövesdre; nem kis izgalommal, mert személyi kapcsolatom, ismerősöm Kövesden nem volt. Tudtam, hogy az iskolában fogok lakni, ott gondoskodnak a kollégium keretében teljes ellátásomról; sőt mivel minden áldott nap az esti órákban 6-tól 7-ig ki kell kérdeznem majdani osztályomból a bennlakókat, éspedig az összes tárgyból, ezért még külön havi 64 forintot is kapok. A megérkezésem, minden várakozásomat felülmúlta. Leszállva a vasúti kocsiról, körülnéztem: No, most merre? Akkor hozzámlép az első kövesdi matyó ember, akit megismertem, Jam bácsi, Farkas János, a kollégium alkalmazottja. Az új tanár úrnak tetszik lenni? Isten hozta, Farkas János vagyok, az igazgató úr küldött kocsival a tanár úr elé. Gyalogjáró ember voltam. Győrben messze laktunk a gimnáziumtól és ha a tanítás előtt volt más teendőm is. mint ahogy sokszor volt, számomra ez, hogy kocsi vigyen be a gimnáziumba, az első munkahelyemre, kicsit szíven ütött. S az a barátságos iskola,