Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

második emeletén a kollégiummal! Egész kis kastélynak hatott: előtte rózsakert, modem, barátságos épület. Azután a kollégiumi vacsorán megjelent a tanári karnak két olyan nagytekintélyű, idős alakja, mint Wolfinau Béla és Zimai Szilárd, eljött Ujváry Lajos a távoli tisztviselőtelepről, leült közénk Bayer Róbert is. A kollégium igazgatója, Péczeli Imre, a hittanár, nagyon komoly derék ember, azt hiszem erdővidéken nőtt föl és 15 vaddisznót lőtt akkorára, mikor én odakerültem. Kiemelkedő tekintélynek számított nagy szerénységével, háborús múltjával, roppant történelmi tudásával Wolfinau Béla. (Utóbb, halálakor Szekfü Gyula írt róla nekrológot az iskola évkönyvébe.) Ujváry Lajos pedig az irodalomnak élő, modern gondolkodású ember volt; az orosz fogságból, Vladivosztokból francia hadihajó hozta vissza Európába sok más társával együtt. Hát ebbe a táborba kerültem - 23 évesen. De először is azt kell mondanom, hogy Bayer Róbert tapasztalata, sőt barátsága nagyon sokat jelentett nekem. A lényegében friss iskolának ő első igazgatója volt, akkor már két évtizede élt Mezőkövesden, benne élt, nemcsak a község életrendjében, de a községi közigazgatásban is; egyáltalán a társadalmi élet szinte minden szektorában tekintélyt jelentett. Főként pedig volt érzéke a falu problémái, gondjai iránt. De az etnográfia iránt is. Ezekben az években sokszor járt Kövesden Györffy István. Számos tanulmányt írt a matyókról, mind a maga modern módszere szerint, közvetlen tapasztalat alapján; de részben támaszkodva az olyan egyéniségek információira is, mint éppen Bayer Róbert. Az igazgatóm tehát odaérkezésem után néhány nappal, azt mondja nekem: látom van néhány szabad órád, gyere, járjuk körül a falut. Később tudtam meg, ez volt már Györffy István módszere! Bárhol jelent meg, azzal kezdte, hogy körbejárta a falut, hogy az egészről egységes képet kapjon. Utána lehetőleg egy magaslati pontot keresett, esetünkben ez a templom tornya volt, és a közvetlenül tapasztalt településformára nézve a nagy átnézetet most innen, a templom tornyából kaptuk meg. Itt kibontakozott előttünk a Hatvan-Miskolc-i út, kibontakoztak az Északról lefutó folyóvölgyek, amelyek utcákká alakultak át, illetve azok az utak, amelyek fel a Bükkbe, másrészt Eger irányába, a Mátrába vezettek, Dél felé pedig