Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

Meddig voltunk Bácskában? 1941-ben indultunk Bukovinából június 16-dikán és megérkeztünk Bácskába június 21-dikén. Bácskában tartózkodtunk 1944-ig és akkor ki kellett menekülni a háború miatt. 1944. október 9-dikén indultunk és sok szenvedés után megérkeztünk Zala megyébe mint menekültek és ott elhelyeztek minket. Ez volt 1944. október 26-dikán. Itt aztán az egész telet eltöltöttük, ami kitett 145 napot. Nem volt sok jólétben, elég hosszú volt, mert senki sem gondoskodott reánk. Nekünk kellett élelmünkről gondoskodni, megszerezni a tűzifát és az állatok részére a takarmányt. Hát elég sanyarú élet volt ez reánk nézve. Sajnos, itt egy pár sorból áll, de mennyi szenvedéssel és megpróbáltatással, azt hiába irnám le, mert úgysem hiszi el egy olyan, aki ezt nem próbálta. Hát igy csak ennyit irok a mi szenvedésünkről. Aki majd elölről elolvassa, meg fogja érteni, hogy mennyit szenvedtek a mi apáink azért, hogy magyarok legyenek. Itt feljegyzem, mit szenvedtünk, mikor menekültünk. Az utazás sajnos hosszas volt. 1944. október 9-én indultunk Bácskából, az utazás tartott 17 napig. Ezalatt sokszor kellemetlen volt az időjárás, volt úgy, hogy napok és éjszakákon keresztül egyre szakadt az eső és hideg volt, mindent ki kellett állni. Csak mentünk, anélkül, hogy tudtuk volna hová. Közben sok baj ért, mert szekereink nem voltak felkészitve hosszú útra. És mindjárt a sinek fordultak le, mellette a kovácsmesterek nem akartak semennyi pénzért dolgozni. Csak bámulták azt a sok szerencsétlen menekültet. Mellette még az volt a baj, hogy utazás közben beesteledett és szerettünk volna megpihenni valahol fedél alatt. Kértük a falusi gazdákat, hogy fogadjanak be és azt felelték : miért menekülünk, miért nem álltuk meg helyünket? Igy hát még vizet sem adtak az állatok részére, pláne német faluban. Igy hát az út szélén etettünk, az árokban beponyváltuk a gyerekeket és mi felnőttek egész éjszaka kerültük a szekeret.