Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

én meg eszem túrós málét. Kóstold meg te es met jó. Jó zsíros juh túróval bálmost es csinálunk. Ezt kóstold meg, tudom hogy utánna megnyalod a szájadot. No de én nem bánom gondolj amit akarsz, én megtettem a magamét. Aval nem vádolhatsz, hogy a mü népünk nem vendégszerető. Lassan este lesz. Te gondolkozol hogy vajon mijén lesz a hálás? Ne busujj met ott a nagyház, van benne két nagy vetett ágy, ott szokott a vendég hálni. Mü a kicsi házba menyünk hogy a vendéget ne zavarjuk. Azt kérded hogy mirevaló az a sok ágyi gúnya? Hát biza az kell met nálunk a leján ha férjhez megy kell két dunyha, nyóc németes párna, nyóc magyaros párna, két derekajj, két festékes, tizenkét lepedő. Azétt ahol három négy leján van sok gúnyát kell készitteni. Másnap reggel megkérdezlek hogy nyugodtál az éjjel. Bizon erőst dicsired hogy jól. Megvirjadtunk hát ellátom a majorságot s elviszlek magamval hogy széjjel nézz a mü szép falunkban. Eszembe jut hogy szent Erzsébet van elviszlek magamval az én nénémet megköszönteni met nevenapja van. Hát bémenyünk a házba, én így köszöntök: No édes néném adja Isten, hogy sok számos esztendőbe érhesse szent Erzsébet napját örömbe, egészségbe, s léleküdvösségbe. Néném megköszöni s leültet, mézes pálinkával tisztel meg. Hát jönnek a mozsikások es köszönteni. Az ereszben mozsikálnak vaj kettőt, akkor bejönnek s köszöntik nénémet. Ő azokat es megtiszteli, ad nekik egy koronát s aval azok elmennek. Mü még illogatunk s osztán indulunk hazafelé. Útközben esszetalálkozunk keresztanyám val Katával, aki megkérdezi: hol jártok keresztfiam? Mondom, hogy Erzsébetet köszöntünk. Jól van keresztfijam de ne felejcsétek hogy itt van Katalin napja es. Hát ez igy menyen egész télen, de Katalin tilcsa, András meg zárja a mulatságot. Hanem ha imá idáig értünk kedves olvasó hát ne unatkozzál hanem viseld magad szépen és ami nem tetszik neked tűrd el,