Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

vótak. Ha már céljukho értek vele, mán nem kellett, akkor elengedték. Olyan vót ez mint egy jó nagy madár. Vótak ilyen nagy madarak és abból fogtak maguknak, hogy legyen nekik szerencséjük. Erősen adták át, mert ezzel egy szerencsét adtak. (2) 979 - "Ez édesapám, egy ollyan csúf | akibe semmi féle nevezendő mástól nincs, a teljesen tiszta fekete. Azt neveztük lidércnek. Lidércnek mer fekete. De az a babonaság, másszor majd o ... ollyan komoly kérdés, de azért tudok róla valamit. Mikor kikelt a csirke a hogyhíjjákbó, a tojásbó, huszonegy napig üli a kotlós, ha fekete I hát - ez a Üdére ennyit megcsinál, hogy ők kevés időnek leforgása alatt | éppen úgy mint máma is megvan, élő valóságban, hogy a csirke mikor kikelt a tojásból, másnap, harmadnap már lábra is áll, má kapargat az anyjánál. (. . .) Hogyha megkerüli a gazdáján, mi úton-módon, az a kis csirke, az a fekete I hogyhíjjákban, fekete tollos, tollas csirke, aszongya az a gazdasszonynak: — Mit hozzak? Mit hozzak? Hát ugye mivel ismeretlen, hát mit hozna így, meg úgy, meg amúgy. De (a)hogy erősögyik, akkor hát ő megcsinálja. Aszongya, hogy lidérc, olyan vagy mint egy Üdére. Akinek minden jó, egy gyufaszál is, egy meg ehe hasonló, így sorba tovább. így szoktuk mi csinányi evvel, hogy aszongya - nem kedvelték, nem kedvelik, nem is kedvelték soha, meg mán most se olyan nagyon kedvelik, meg mán nincs is. Aszongya, hogy hozzál kötélbe homokot | kötélbe homokot. Kérem ez soha nem vót, meg nem is lesz, mert még olyan valaki nem vót, aki kötélbe kötte vóna a homokot, osztan elvitte vóna. Mán azt nem tudott hozni." (21) 980 "Most jut eszembe - mán említette eztet a lidércei —, no, eztet hallottam az öregektő, hogy lidércet csak úgy lehetett kikőteni, hogy ha a tojást I fekete tyúknak a tojását nagypénteken éccaka elvitte az ülető a keresztfának a tövibe letette, háromszor körölment a, a kereszten, akkor a tojást felvette és a hóna alatt kellett neki kikőtenyi. Ott kellett tartanyi, míg ki nem kelt. No, amikor kikelt, ez mán olyan egy hatalmas alak vót, hogy ez mán megkérdezte osztan a gazdáját, hogy: — No, azt mondja, mit kévánsz? Mer amit parancsolt, az mindent megtett! Ha aszondta, hogy fát hordjon, teli hordta az egész udvarját, az egész kertet. Amit csak parancsolt, mindent. Csak így lehetett oszt mégszakítanyi — hogy man az öregektő hallottam -, hogy: — No, most mán hordja nekem rostába vizet!