Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

Hat abba nem tudott, mer akar, ha százszor, ha százezerszer mémerítette, abbó kiment! így pusztult el osztän a lidérc." (18) 981 "Lidércei olyan, úgy emlegették, hogy fekete tyúknak a tojäsät | a hónaalá kötnyi valami kendőbe, osztan 21 nap. De hogy a tyúkot szoktak kikőtenyi, 21 nap. E hogyha kibírja otténg kőthetje a hóna alatt, a(z) kikel az a csibe. Abból van a Üdére. És a lidércnek az a hogyhíjákja, tulajdonsága, hogy ha parancsol neki a gazdája, hogy mit csináljon - megcsinálja. Mert a, a Üdére az a izé, aszongya, hogy: — Mit, mit? - szóval üyen hogyhíjákot mit, mit azt mondja. Osztan amit parancsol neki a. . . oszt mikor (nevet) meg. . . megunta a gázdá, hogy hát az a ülető. Mikor mondja neki, hogy : — Mit, mit? — Szart! — aszongya. Akkor még annyi szart hordott neki . . . (nevetés), hogy nem fért tőle." (25) 982 Mikor fogott magának egy üyet, akkor megbeszélte a dolgot, hogy amit csak lehet, kívánsz — aszongya — mindent hoz neked, de oszt nehezen tudsz tőle megszabadulni. Aztán elvitte a házhoz, betette az asszonynak a keblibe, oszt akkor nem tudott kijönni. Még a kis arany ötforintost is elvitte a szájába. De nehezen lehetett megszabadulni tőle. (2) 983 ... ha éjcaka a réteken, meg a hegyek körű, a hegyek aljába fellobban kék lánggal és gyön, járkál a mezőn, az azt jelenti, hogy lidérc van és jelzi, ahol megáll, ott van a kincs elásva. A kincs után kíváncsi embert csalogattya és sokszor beleviszi veszélybe, süppedékbe, vagy mocsolyába és ott el is veszhet. (79) 984 "Innen, innen Keszibő, mert itt lakott ezen a tájon az az öreg ember, nem vót messze az a sági erdő, mer sági erdőnek híjják áztat ott. No, onnan, egy gyertya gyött. Egy gyertyaláng. Hát asztán akkor - aszongya — ők - aszongya — a hídon lestek, hogy hova megy az a láng, hova megy az a láng. Egyszer csak egy.. . begyött a faluba, mán onnan az erdő részrő. Egyszer csak eltűnt. A hídnál. Gyött egy lovaskocsi aszongya - mikor a lovaskocsi ráér a hídra, be lovaskocsitó mindenestül. Eltűnt, de úgy, hogy se az ember nem lett elé, se az asszony, izé, a lovak. így mondták, hát hogy igaz vót-e vagy nem, nem tudom. Eztet, eztet a gyertyaláng gyött onnan befelé, (gy: Ezt hogy hívták?) Ők áztat mondták, hogy az a Üdére, hát nem tudom, hogy az a lidérc vót. Elvarázsolt valami dolog." (11)