Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

libapásztoré vótam Endrefalvän — mi a Banyapusztán laktunk akkor —, és I minden áron haza akartam jönni, de mán kilenc óra el vót, mikor elindultunk. Mer nem vót a kislánynak az anyja otthon és késő. . ., mán mikor a püinyi kápolnához értem, mán akkor ránk jött az eső. De én egész álló éjszaka hajnal. . . körőbelű 3 óra lehetett, addig mindég azon a | nem a püinyi várhegybe, hanem az az útmindég előttem volt és én - ki tudja - a pilinyi varhegybe csavarogtam. Kikénybukorba, szederszarba, ami. . . mogyorószárba, ami létezett, de nem tudtam. . . Pedig szép holvilágos este vót, amennyibe esett az eső, nem volt olyan sötét, de nem tudtam és nem tudtam, mer úgy mindég előttem volt, amin menni kellett és nem tudom, hogy hol jártam. Szóval I mán sírás is eringetett, mert sajnáltam azt a kislányt is, hogy egész éccaka vágott bennünket az eső, azér ha nyár . . . mán tavasz vót is, mán mégis hideg vót az az eső. És vissza oda tértünk be a Kobakba ha tetszik tudni, hogy hol van az a Kobákpuszta, erre át kell menni Pilinybe. És vissza oda jutottunk, voltak ott ismerősök, de mán mondom, nem megyek be, mert majd kivirradunk mán és akkor elindulunk haza. Hát én elhiszem, hogy van valami, tessék elhinni, hogy.. .vagyis volt valami! És a könyvre emlékeztem vissza, hogy szürke gunár képibe kisértenek és nekem arra kellett hazajönni. A. . . arra volt gyalogút, a Kobáktó, meg kifelé a szőlők között kocsiút és a kocsiút mindig, mindig, mindenütt előttem volt és nem tudom, hogy hol jártam. És haza nem találtam, csak másnap. Ez, ez valóba, ez velem történt! Ezt szintén elmondhatom, hogy velem történt." (35) 966 (gy : Kísértetről mit tudnak?) ". . . olyat is lehet nevezni, mint aminő velem történt, mikor gyöttem háza bányából. Még akor nem vót kövesút. | Oszt a Miklós házaknál mentünk le a rétre, a karbidlámpa égett. Ez izébe vót, decemberi hónapba. Égett a karbidlámpa jól. Jól megyünk a réten. Úgy akarta, hogy azon a hídon, ami a nagy híd van, még akkor fahíd vót, azon gyövök kérésztől. Ezer mer akkor nagyobb víz vót. Hát hol veszem magám észre, egész itt, ahogy ez e, az út egyenesen — mán bevágni a Dobrodához —, egy körőbelő 600 méterre alább mentem a hídtól. Osztan rávilágítottam a hídra, karbidlámpával. Rávilágítottam a hídra, hogy ez a híd, ide megyek. És nem ott vótam, 600 méterre alább vótam a hídtó! Akkor vettem magám észre (nevet). Akkor vettem magam észre, hogy a kutya ugatott is - mer nekünk is vót akkor kutyánk. Meg. . . meghallottam a hangját, osztan egész legyöttem. Mu-