Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

962 "E még úgy vót, hogy édesanya man szülni akart, szóval man beteg vót. Osztan aszongya nekem — tíz esztendó's vótam, úgy hitük a nagyanyámot, hogy szüle (. ..) Én akkor lementem oda szülejékhé, osztan aszondtam szülének, hogy menjen le a bábáé, mán a szülésznőé (...) mer édesanya mán beteg. De mondom én úgy félek hazamennyi. Meg édesanya olyan kis olajos lámpát még is gyútott, hogy majd nem félek annyira, hogy a kezembe tartsam, még leértek haza. Mikor én osztan oda felértem, mondtam, hogy félek. Oszt a nagyapám — olyan vágott fa vót a masina előtt —, akkor egy darabot felvett. — No lányom, ha valaki bántanyi akar, majd evvel a fával üsd főbe No jó, de én a fáival nem csináltam semmit. Mikor egy udvaron átmentem, egy nagy fehér kutya hozzam gyött. De nem bántott, se nem ugatott, se ... Ez csak mindig, ahogy mentem hazafelé, ott gyött velem egészen. Mikor én hazaértem jó messze vótam odale — mikor hazaértem az ajtóba, a nagykutya eltűnt. Nem láttam, hogy merre ment, vagy hova, se nem bántott, csak egyszerre eltűnt. A nagy fehér kutya. Hát így, ilyenek vannak. Hogy mi vót ez, vagy ki vót ez, ugye? December 27-e vót." (19) 963 Csernus János bácsi, 81 éves keszi kovács egy fekete kecskével hadakozott, aki fel akarta öklelni egy holdvilágos éjszaka. A kecske neki-nekiment, de egyszer csak megszólalt a kakas, mire a kecske így szólt hozzá: "Köszönd, hogy megszólalt a kakas, különben végi lett vóna életednek." (60) 964 "Körülbelül mikor - ott alul, Derékon, mer úgy híjjuk (gy: Igen, tudom) én ott laktam, ott abba az Ofi-ódalba — úgy hívtuk, hogy Ofiódal — ott lakott egy, egy (ember), kastélynak hittak (ahol lakott). De mán nem is tudom, hogy hogy hívták. Osztan annak vót egy fia, oszt az agyonlőtte magát, mer az apja nem akarta neki hagyni azt a nőt,akit ő el akart vennyi. Osztan a fiatal agyonlőtte magát. Oszt azt mondja édesapánk — úgy beszélte nekünk, hogy az a fiatal, minden este — mert vót lovuk nekik — minden este lóháton ült, oszt arra a rétnek, arra ment mindig a lóháton. Oszt aszongya, olyan vót mindég utána, mintha lángot hagyított vóna maga után, az a fiatal, ahogyan ült azon a lóháton. | Hát vót mindenfajta." (20) • Tüzes kerék : 1070-1073 965 "Olvastam abból a könyvből szintén és megjegyeztem azt, hogy (.. .) szürke gunár képibe kisértenek. És én ezt elhiszem! Mert magam is belejutottam! Azért mer egy álló éccaka így tavasszal kis libákat,