Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)
ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények
akkor az út nem vót ére meg e, kikövezve, nagy sär vót. A réten jártunk, arra mentünk iskolába, arra gyöttünk hazafelé. Hat még akkor nem jártam iskolába, de nagyon jól vissza tudok emlékeznyi, mer aszongya, hogy: - Gyerekek, gyöttem hazafelé a kereszttő, előttem valaki fehér lepedőbe ment, oszt csak azt hitte, hogy felit szedem, felit ném. Felit szedem, felit nem. No, megállj izéljen még a büdös apád, hát majd én is megyek utánad. Oszt amőre a hatáíon ment körő, ő is felvette a fehér lepedőt, ő még azt hittem, hogy: Mind szedem, mind szedem, mind szedem. Mikor az illető elment, ő is elment haza. Aszongya bátya — mondom úgy előttem van, mintha | máma vóna — aszongya, hogy felakasztottam a szögre a lepedőt, alátettem egy zsíros edényt. Az reggelre teli lett tiszta vajval. Mondja a feleséginek, hogy: — No Verka, most mán ném lész szegénység! - Mér ember? — Nézze milyen nagy zsíros edény vajat hoztam az éjszaka össze. No lezárják a tetejit. Hogy mán most mán majd nagypéntek, nagyszombat, majd most mán jó ételt főznek, de hát vót amúgy is otthon nekik (. . .) Hát észreveszik áztat, hogy. . . szagolnak, büdös, büdös valami. Mondja: Szár szag ván. Felbontják a vajasedényt, teli vót szarvai. | Mer aki előtte ment az öregebb vót: Felit szedem, felit nem. . . Az jól járt, mer ami piszok vót, az lemaradt, de ami jó vót, az ráragadt a lepedőre és a tényleg vajé vált. De mivel hogy ő nem értett hozzá, ő mind szedte. Mindenféle piszkot, ami a határba vót. Úgy osztan még a jót is I elrontotta." (18) 2. Természetfeletti lények KÍSÉRTET 960 "Itt a sarkon, ahol Roziék laknak e, attó lejjebb, hogy elfordul az út, ott valamikor vót egy Mária szobor. Ott is kísértettek! Ott is kísértettek, úgyhogy mán este fiatal nagyon ritka vót az, aki elmert arra mennyi." (18) + A Kerekkötő és környéke : 902. 961 Mindenszentek este láttam egy, a temetőbe egy kutyát. Közelebb mentem, látom, hogy nem kutya az, nagy reverenda libegett rajta. Fogtam egy követ, azt odadobtam, attól eltűnt. (19)
