Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

gyöttem édes fiam, tisztára elzüllöt a tehén! Nyolc liter tejet se kaptam naponta. De se nem ett a tehén se semmi, úgyhogy én nekem annyira.. ." (15) 949 "Hat azt elmondhatom, de hát ne úgy, hogy kimondjuk, hogy ki mondta, a neve ne legyen rajta, csak az öregektő így hallottuk. Ez tiszta igaz. Ennek, hogy megmondjam huszonnyolc évi, tiszta szín igaz. Na, való igaz, két órakor gyöttem a lányomtó, oszt akkor mikor felértem oda a Nagyhídho, nem is akartak erisztenyi, hogy már éfél után van az idő, ne gyöjjek. De mán én iparkodtam haza, hogy megmondjam az uramnak, hogy megszületett a kis lány, vittem az örömet. Hát a Nagyhídnál nagyon is megijedtem, mer ott két alak, két alak, csak a köpüllőt ösmertem meg mind a kettőnek a hátán, ez való igaz. No de, asztán mondtam a lányomnak, de aszonta, hogy édesanya ne hozzon fel akkor, mer ki tudja, hogy akkor mit gondolnak, hogy van a micsoda, vagy hogy. No oszt, akkor azok halucskoltak végig-hosszig az izé, a Nagyhíd alatt. Csak kigyöttek a nagy híd alól, oszt akkor így csinátak. (mugatja: két kézzel, a szétterpesztett lába felé hadonászott), hogy

: - Minden tejf. . . minden gazda tejféle ide gyüjjön, minden gazda tejföle idegyüjjön! — Szűz Mária, hát mi lesz, hogy tudok hazaérni. No oszt, ezt azért úgy meg is állottam, mikor mán ezen a végén vótam, hogy menjek-e be, de vagy háromszor-négyszer úgy végigmentek a híd alatt. Ez olyan igaz mind a Jóisten az égben van. Ez való igaz." (2) 950 "Beszéte nagyanyám, hogy — ide jártak ki még akkor Rozi, a Nagy Pista izéjékhéz, ott vót a, ott vót a kút, tudod. Oszt azon körüljárta. Oszt aszongya, hogy no (...) A hídho ásta le a sót. (. . .) Itt ezen a hídon. Mindég oszt, hogy körüljártak, vagy rajta jártak a izék, a tehenek, a teheneknek a hasznát az a só elvette. Ő menny alatta, megetette a tehenyivel a sót, oszt az összes tehenbő a tej odamentek. Rengeteget fejt. No oszt egyszer azt mondta a Kis Tera szüle, hogy megpróbáltak az öregek, hogy mégis mitő fej annyi sokat. Hát aszongya, egyszer reggel mentek a tehenek, hajtanak, e meg a palláson sűrű szitán nézte a teheneket, úgyhogy a tehenek mind a portájára bődőltek neki, de úgy bőgtek, még a falat (?) is bedőtötték az egy oldaláró, úgy mentek rá. Mer eltévesztette a dolgot, nem úgy csináta, ahogy kellett vóna. Szegény uram mindég emlegette." (23)