Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)
ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények
"A szőlők alatt Petróczy Jánosnál vótam én gulyás. No kérem, így nyár időbe, a tehén elzüllött. Nagyon jó fejős tehén vót, mer nagyon sok tejet adott — jó tehén vót, no. A tehén mindég kevesebbet, kevesebbet, utoljára vért fejt. No, akkor engemet szekíroztak, hogy én fejem a tehenet, én rontom el a tehenet. No, de én minden reggel a Rózsi nénitől, az öregasszonytól kaptam egy liter tejet, mer ott kút nem vót közelibe, no hat ha mé'sszomjazok, tegyem olyan helyre, ahol. . . Hâ egész nap elég vót, nem kellett nekem más. Ennyivalót még vittem. No közbe, úgy délután kaptám egy felyhő szakadást. Úgyhogy én nem tudtam elgyönni a marhával csak mán későn, mikor a víz elment. Úgyhogy mikor a templom hegyire érek egy idős kódósval, I tanálkozok. Mondja osztan nekem, mer a még ott Jancsi bácsiéknál, ott szokott tártózkodnyi, mer mán ott volt megint. A János bácsi még bíró vót valamikor, osztan megszoktak a kódusok . . . el-el mentek oda, oszt ott pihentek. Aszongya nekem az öreg kódús, mer ismert engemet is: — Imre fiam, állj még csak! Mondom: - Mit akár bátyám? — No, ha hazahajtasz, Jancsi bátyádnak súgd még, hogy Rózsi mikor el akár onnan gyónni tőletek, a kisbáltával álljon előtte és mondja még nyíltan, hogy innen ki nem megy addig, még a tehenemnek a hasznát vissza nem adja. Akar hogy fogadkozik, ne hallgasson rá, csak akkor engedje el, maj ha méffogadja, hogy no vissza. .. Úgy is történt! Ez valóba igaz! Hazahajtok. Jancsi bátya mán zúg, mer káromkodós vót: — Gyerek, a szákrámentumját. Hol vótál? Mondom: - Csitt! Kukkot sei Jön Veron néne is, a gazdasszony. — Imre hát hol vótál? — Húzza be az ajtót, Veron néne. — Dehogy húzom, aszongya, mének be, mer Rózsi ott van. — Éppen azé! Húzza be az ajtót, hogy nehogy méhhaljon senki semmit! Mindjá olyanok lettek, hogy no, a gyerek most mán valamit tud. Bekötyik osztan a tehenet. Mondom oszt nekik: — Jancsi bácsi, az öreg kódús, hogy hogy mondta, hogy n'é. . . Csak egy nagyot nézett, hogy: — Valóság gyerek?
