Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)
ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények
ért, de menték is utänna. De nem csináltak vele semmit, mert hazajött." (31) 809 "Volt olyan aki valamikor csinált egy széket, Lucakor. Minden nap koppantott benne egyet Luccától karácsonyig. Mikor készen lett, elvitte a templomba, az ajtóba tette, ott ráült az ember és meglátta, hogy aki legutóbb ment be a templomba, áztat vette osztan boszorkánynak." (13) 810 "Ez a lucaszéki vót. | Luca napján meg kellett kezdenyi a kisszéknek a esi. . ., a készítését. Minden nap kellett valamit csinányi rajta, úgyhogy karácsony estére, mikor az éféli mise vót, akkorára készen legyen. No mosténg elvitte a templomba, oszt ráült. Ha ráült árrá, akkor mellátta, hogy ki a boszorkány. | De mosténg hogyha a templomból kigyött, őneki kellett mákot vinnyi magával, azt szétszórnyi | hogy a boszorkányok utói ne érjék. Mert ha utóiérték, szétszaggatták. (gy: És a körhúzás?) A körhúzás még azér vót, hogy no ha mán elfáradt, akkor csinált mágá körű egy nagy kört, mert a körbe mán nem ment be a boszorkány. | De eztet olyan helyen kellett má, ahol má cimborák is vótak, hogy no, segítségére menjenek neki." (18) 811 "Vót egy juhászlegény, osztan az aszondta, hogy ő mëllesi, hogy ki a boszorka. Oszt mondta néki egy jósló asszon, hogy: — Csinájá egy lucaszéket. Lucától minden nap vágja belé egyet, aszongya, oszt karácsony estéjére mire az éféli mise lesz, elkészíted. Úgy is vót. Készűt a lucaszék, elgyött a karácsony este, hogy mennek az éféli misére majd. Akkor azt mondta neki az az asszon: — Hallod-e? El mehetsz! És csinálj magad körű a templomba, aszongya, egy kört, annak űljé bele a közepibe a székre, arra a kisszékre. De még ne mozdulj! Mer oszt te mindent látsz! Az változik kígyóé, békáé, tűzé, mindené, aszongya, de menne ijedj, mer ha megijedsz, akkor véged lesz. Amikor, aszongya, vége lësz a misének, kapd föl a széket, osztan aszongya, mikor kiérsz, aszongya, csapd a falnak a sarkat! Amennyi darabot csak össze bírsz kapni belőle, kapjál fel belőle. És amikor közel lesznek hozzad, mindég hagyijjá vissza hátra egy darabot, aszongya. Hát osztan nëm messze vót, aszongyák, a templomtól, mikor hazaszaladt | hát csak éppen hogy be bírt mennyi, mert má az utolsó darabot hagyította el. Akkor osztan lefeküdt. Szó nëki a gazdája, hogy:
