Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

— Hallod-e gyerek, aszongya, nagyon szól a csengő az akóba! — Nëm bänom én, aszongya, akkor mi csinänak, csak had játszanak! — aszongya. Hát ott hajkäsztäk a juhot, hogy majd kimegy, majd mè'ffogjâk a boszorkák. De ő mëg kiabäta man körbe : — Jújj de nagy szarva van! Itt gyön Fecske Borcsa! Itt gyön ez, ott gyön az. Mindég így beszétek, ugye hat. Hogy oszt igaz vót-e?!" (45) 812 "Aki meglátta a sógornőjét, az ángyiját! Az | fel. . ., megcsinálta a lucaszéket, felült a kórusra, a székre. De úgy kell megcsinálni osztan (Férje: Nem a kórusra, a templom ajtó. . .). Dehogy. A kórusra kell, oszt onnan, oszt annak aki boszorkány, annak szarva van. De azt csak az látja, aki a lucaszéken ül. Osztan.(Férje: Szarvát lát neki!) Bizony, meglátta a sógornőjét. Vagy az ángyikáját | látta meg? A családbó valót (Férje: az ángyiját.), az ángyiját me. . . meglátta az ember, (gy : És hogy mi volt a kezében?) Hát az meg osztan, aszongyák, hogy hozzá kell ütnyi a | templomódalho a széket, hogy széttörjön, összetörjön, hogy a boszorkány, meg aztán, aszongya, a zsebibe vinnyi olya, úgy mákot. Szétszórnyi, oszt akkor szaladnyi, mer mán, akkor a boszorkány őtet megfogja és nem engegyi el, valami kárt csinál benne. Oszt úgy hogy az ember valamit szétszórt, de nem annyira szórta szét, meg a lucaszéket is nem bírta összetömyi, hogy soká tartson. Ö ügyesen intézkedett a boszorka, ügyesen összekapdosta. Utána szaladt, oszt a kisúját elharapta." (25,26) 813 Mákos Sándor nagyon mejárt a boszorkával. Ahogy szokásba vót, ő is csinát lucaszéket. El is készült vele és ahogy mongyák, elment az éféli misére, osztan ott szentelt krétával egy nagy kört rajzolt a templomhajó közepin, azután ráült a lucaszékire. Onnan osztán csak figyelte', látta hogy gyönnek be a boszorkák a templomajtón, szarvakkal a fejiken. Némelyiknek, nem tudnyi mi okbó, olyan nagy szarva vót, hogy csak ódalt fordítva, ahogy a nagy szarvó ökör szokta, úgy fért be a feji az ajtón. Őt hamarosan melátták, ahogy ott ül a szentelt kör közepin. Má végi vót a misének, a templom kiürűt, csak a boszorkák vártak. Úgy látcott, őrá várnak. No, de semmi baj nem lehet, maj mákot szór elejbëk, amit nekik fél kell szednyi és csak azután követhetyik őket. Itt lett osztan a nagy baj, mert Mákos elfelejtetté a mákot elhoznyi, így a boszorkák, ahogy kilépett a körbő, megfogták és