Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)
ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények
gassátok csak a, mán megint gyön a mérnök! Elkiátotta magát a vár mégé: — Túta tata — De mán abba a percbe ott is vót! Akkor egy üszköt rátett a pipára — pipának mondják az emberek — de mán el is tűnt, mint a kámfor. Hogy osztan valóság vót-e, vagy nem... " (18) 1006 A: "Azt tulajdonképpen inzsellérnek, inzsellérnek nevezték. Most mérnök ugye, valamikor meg inzsellér, aki mérte a fődeket. .. B: Túta, vagy hogy mi beszéte, hogy mit kiabált éjszaka. Túta, vagy minek mondtad...?(.. .) A: Ezt még a nagyapámnak az öccsi beszéte! Az, akit említettem, hogy az izét látott. Ez beszéte, hogy egy vadász, mán jágernek nevezték akkor, hát ilyen vadász féléket. Jézus nevire vasárnapján, ami újévkor ván újévkor Jézus nevin, akkor kiment vadásznyi, nyulakra. Télen téli időben. És a nyúl helyibe, őbele ment a golyó! Kilőtte, de őbele ment, őbele ment a golyó. (B: Saját magába.) És az a jáger nem halt meg! Csak átváltozott, átváltozott àz a jáger, az a vadász vót neki egy kutyája is. A kutya az mind élve ment. Ő meg osztan úgy bolyongott az erdőkbe, meg a mezőkön. Mán, azt mondja a nagybátyám, hogy ha az egyik hegyén méllátták, mán pár pillanat múlva mán a másik hegyen kiabálta, hogy: — Tútata! — mán a kutyát híja, a kutyáját híta, hogy Tútata. | És azt mondja, ez, a bátyám azt mondta - mán Jani bátya, hogy az körőbelő 3 esztendeig tartott ez à dolog. 3 esztendeig lehetett látnyi és 3 esztendő múlva oszt mán ... C: No oszt akkor őt eltemették? Eltemették? Csak a szellemi járt, vagy vagy ő a, úgy látszott? A: El. . . eltűnt oszt ahogy; tényleg méghalt-e mán valahol vagy mán tönkrement ugye?" (26, 25, 27) BÁNYASZELLEM, BÁNYARÉM 1007 (gy : Beszéltek régen a bányászok bányaszellemről vagy valami hasonlóról?) "Nézze, én is vótam; tíz évig jártam bányába. Bányaszellem soha nem vót, és nem is lësz. Itt csak annyi az egész |, mer minden bányába vagy egér van, vagy patkány ván. És ennek olyan. . . , az idegzeti annyira hozzá van szokva, hogy ha mán valahol valami omlás akár lenni, ezek mán sivalkodva onnan pusz . . . futnák. Ez mán annak a jeli, hogy onnan az ember őrizked. . . menjen minél előbb, mer szerencsétlenség
