Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

A hiedelemszövegek néhány kérdése

a tényleges hiedelemtartalom elhomályosulását, előadása pedig esztétikai élmény keltését mutatja, hasonlóan pl. a gyerekijesztők ördög /Sz 1041/, morkoláb /Sz 1039/ vagy gereblyés asszony /Sz 1044/ figurájának szövegben való megjelenéséhez. A hiedelemmondák azonban a használat sokféle tényleges módját tükrözik, melyek valamilyen módon a hiedelmek tényleges hitét, ismeretét is feltételezik. Előadásuk nem egyszer valóban a puszta szórakoztatást szolgálja /Sz 981/, ám ebben többször átérződik a bizonytalanság, a "ki tudja, hátha van benne valami" hozzáállása /Sz 937, 969/. Sokszor megítélés nélkül ilyen szövegekkel érzékeltetik, tanúsítják a "régiek" felfogását /Sz 902, 980/, de van, hogy példázatként is használják őket /Sz 947, 951/. Hiedelemszövegekkel ugyanakkor elítélő módon is minősíteni lehet bizonyos embereket, felfogásmódokat /Sz 544, 949/ s a közösségen belüli ellentétek is tükröződhetnek az egyes narratív szövegek elmondásában /Sz 905/. Szólni kell még arról, hogy a szövegek tényleges használatbeli megjelenése, s nem a gyűjtőnek közvetlenül elmondott történetek, alapvetően ezt a közösségi használati módot közvetítik. Továbbá az is meghatározó, hogy a hiedelemmondák tényleges előadása az előadó(k) és a hallgató(k) — s olykor a gyűjtő - közötti interakciókban folyik. Amint már más kutatások is kimutatták (DÉGH-VÁZSONY1 1975,BENE§ 1980), az interakcióban a felek nem csak a közösen ismert kultúrára (azonos világképre) támaszkodnak, hanem nézeteikben, érzelmeikben, ismereteik körében stb. különböznek is egymástól. A mondák így párbeszédben /Sz 878, 894/, sőt viták közepette formálódnak. S minthogy a hiedelemmonda - mint SENES mondja (1980: 159) - tényleíró jellegű, hitelességre törekvő s a valószínűsíthetőséget hangsúlyozó elbeszélések körébe tartozik, szükségszerű, hogy a "megjelenő szöveg" ne csak az előadó(k), hanem az interakció többi résztvevőinek attitűdjét is tükrözze, kifejezze. Leegyszerűsítődik a hiedelemmonda a hagyományos néprajzi gyűjtés körülményei között, amikor is a kutató "hivatalból" mindent elhisz, sőt — a hagyományos anyag mai gyűjtésének paradoxonaként — egyre "hihetetlenebb" információkat szeretne hallani. E ponton azonban célszerű továbblépni az elemzés következő kérdéséhez, az adaptálódás főbb problémáihoz, hiszen a hiedelemszövegek és a hiedelmek összefüggése kapcsán is már többször utalni kellett e jelenségre. Az adaptálódás részletes elemzése ugyanakkor a jelen fejezet tárgyával kapcsolatban kifejtett gondolatokat is újabb összefüggésekkel fogja gazdagítani.