Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

A hiedelemrendszer néhány jellemzője - 2. A hiedelemrendszer kategóriái

—*• arasszal rámérnek — a templom oldalánál /Sz 504/ analógiás ráhelyezés j—" a testre —- kékpapír —- fürdetés mez /Sz 500, 510/ libapehely /Sz 486/ —- a beteget helyezi tisztesfű főzete /Sz 486/ rókafej főzete /Sz 486/ lófejcsont főzete /Sz 513/ szemétre /Sz 502/ háromszor /Sz 514/ 12 sírról szedett föld főzete /Sz 487a/ lopott tejben /Sz 511,750/ szenes víz seprűn végigöntik /Sz515/ •* ruháját fordítva adják rá visszakézről mossák /Sz 517/ vízbe gyertyát állítanak /Sz 516/ 9 féle fű, faág főzetében /Sz 513/ + lófejcsont borostyán főzetében /Sz 512/ direkttermő szőlő vesszőjének főzetében /Sz 501/ vőlegénybokrétával /Sz 509/ hajjal /Sz 942/ libazsírral /Sz 750/ —* a gyógyító eljárások többsége speciális időpontban hajtandó végre —- füstölés megetetik A népi orvoslás legszélesebb körben elterjedt részét azok az ismeretek alkották, amelyeket a közösség tagjai saját kisebb-nagyobb betegségük elhárításakor alkalmaztak s a gyógyítás nem igényelt valamilyen külön specialitást. Ez jellemzi a szemmelverés jelenségét is s ennek tudható be hiedelmeinek elevensége. A praktikus, "házi használatú" gyógymódok tetemes hányada a különböző gyermekbetegségek orvoslására vonatkozott, melyek egyik jellegzetes példája a szemmelverés hiedelemköre. A szemverés gyógymódjai során