Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

A hiedelemrendszer néhány jellemzője - 2. A hiedelemrendszer kategóriái

szinte az összes általánosan jellemző gyógyító eljárás felismerhető. Megtaláljuk a különböző analógiás cselekményeket, mint a létrafokon, kendertilolón, jármon való átadást vagy az arasszal történő rámérést stb. de a felületi ráhatás több módja is előfordul. Pl. a megmosás különböző főzetekben, füstölés. A gyógyító szer testbejuttatása szintén megfigyelhető a javasolt eljárásmódok között. A szemverés gyógyító eljárásai szinte maradéktalanul hiedelemalapúak, s a racionálisnak tűnő eljárások is (pl. fürdetés) hiedelemcselekvésekként realizálódnak. A Karancskesziben gyűjtött népi gyógyászati adatok nem mindegyike képviseli ezt a szélső pólust. Ügy tűnik, hogy a szemverés kapcsán a racionális ismeretek, megfigyelések szerepe minimális. Ezzel szemben pl. a köhögés /Sz 472/, az égett felület /Sz 447/, a forrázás /Sz 449/ stb. gyógyítása során voltaképpen racionális gyógymódot alkalmaztak. A két szélső határ között a betegségekre, gyógyító eljárásokra vonatkozó hiedelmek sokasága található, egyesítve a racionális megfigyelésekből származó ismereteket bizonyos hiedelem-tartalmakkal. Mivel a jelen munkában a hiedelemrendszer kérdései foglalkoztatnak, elsősorban a "mágikus" jellegű gyógyászati adatokat vettem fel a közölt szövegek sorába és a másik típus szórványos adatai ennek inkább csak ellenpontját, hátterét képezik. Ilymódon természetes, hogy — mint utaltam rá - a közölt gyógyászati anyag messze nem teljes. Az emberi világ hiedelmeinek igen tetemes hányada az emberi élet menetéhez kötődik. Az életfordulók jellemző pontjain hiedelmek és szokások kisebb-nagyobb csoportjai figyelhetők meg. Szövegeink azt mutatják, hogy ezen a tartományon belül is bizonyos különbségek, sajátosságok mutathatók ki. A születés és a házasság kapcsán a jóslások, tiltások és számos serkentő eljárás túlsúlyát tapasztalhatjuk. Ugyanakkor a halál-temetés hiedelemkörében a halál utáni bizonytalanság révén, bizonyos fokig a "magyarázó" jelleg kerül túlsúlyba. Minden kategória szempontjából általánosnak mondható viszont az óvó, védő tartalmú hiedelmek és eljárások intenzitása. A különbségek a gyűjtés során is érzékelhetőek voltak. Ennek az lett az eredménye, hogy a halál utáni élet, a visszajáró halott hiedelmeinek egész sorát viszonylag könnyen rögzíteni lehetett, míg a többi területen az intenzívebb munka is kevesebb szöveget eredményezett. A visszajáró halott élménytörténetei a mai hiedelemszövegek egyik legelevenebben élő csoportját alkotják /Sz 653—667/. E hiedelmek, szövegek kapcsán a közösségi hagyomány elevenségét találjuk. A házasság, a gyermekszületés hagyományos hiedelmei ezzel szemben sokkal inkább háttérbe szorultak, vagy csupán néhány hiedelemláncra redukálódtak. Pl. a szerelmi varázslás, jóslás hiedelmeinek egész sorát /Sz 534-556/ lehetett még feljegyezni, de ezeket a közösség tagjai ma