Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)
A hiedelemrendszer néhány jellemzője - 2. A hiedelemrendszer kategóriái
szülessen /Sz 542/ stb. Mindezen történetek voltaképpen "akciók", "hiedelemcselekvések" tipizált elmondásai, de az anyag rendszerezésében nem láttam értelmét, hogy számukra önálló csoportot alkossak. Az üyen típusú adatok szintén a tartalmilag megfelelő helyre, vagyis a cselekmények mögött álló hiedelem, tudattartalom függvényében kerültek besorolásra. Ha a hiedelemrendszert az objektumok osztályainak rendje szerint építjük fel, akkor nem pusztán bizonyos mennyiségű empirikus hiedelemanyag csoportosítását, tehát egy gyakorlati kérdést oldunk meg, hanem az értelmezés egy fontos lépést is megtesszük. Az objektumok listájából ugyanis az osztályok megállapításával a rendszer legfontosabb "váza" alakítható ki. A közölt anyagban az objektumok (s ezáltal a hiedelem) kapcsolatait a keresztmutatók bizonyos fokig explicitté teszik. A mutatók ugyan nem tartalmazzák a rendszer minden elemének egymás közötti relációját, de az objektumok főbb szintaktikai szerkezetét megrajzolják. A hiedelemrendszer szintaktikai felépítésére az jellemző, hogy az egyes elemek kisebb-nagyobb láncokat alkotnak s ezek a láncok a rendszer főbb kategóriái köré sugarasan szerveződnek. Ez azt jelenti, hogy egy-egy hiedelem közvetlenül viszonylag kisszámú további elemmel áll kapcsolatban, viszont a rendszer bizonyos "sűrűsödési" pontokat mutat. Az empirikus anyagok nyomán az a benyomásom, hogy a néphitben nem csak a hiedelmek, hanem az elemekből lazán összefűződő hiedelemláncok is sztereotipizálódnak. A mai anyagból nem dönthető el egyértelműen, hogy a hiedelemláncok kialakulása, bizonyos láncok összekapcsolódása a hiedelemrendszer általános funkcióvesztése következtében redukálödik-e bizonyos sémákra, vagy ez eredendően a hiedelemrendszer sajátossága. Mindenesetre úgy érzem, hogy a néphit hagyományos megítélésében idealzáltuk a hiedelmek kiterjedésének mértékét. Ha az élet szinte valamennyi összefüggésébe meg is figyelhetjük a hiedelmeket, ha a kulturális jelenségek majd mindegyike mutat "kultikus" vonásokat, akkor sem mondhatjuk, hogy (valós és fiktív) valóság különböző jelenségei egyenlő mértékben vonzanák a hiedelmeket. A tradicionális néphit határozottan "sűrűsödési" pontokat, mezőket tartalmaz, A néphit látszólagos rendszertelensége éppen abból adódik, hogy nem egyenlő a hiedelmek elterjedtsége a kultúrában. A Karancskesziben gyűjtött anyag viszonylag egyértelműen mutatja a rendszer rétegzettségét. Nem mond ellent ennek az sem, hogy további gyűjtéssel bizonyára további adatokat rögzíthetnénk, csökkenthetnénk a gyűjtő szubjektivitásából adódó mennyiségi hiányokat. Az sem cáfolja az elmondottakat, hogy a mai anyag egyértelműen vesztett egykori jelentőségéből és elemek egész sorozatát szorította ki a racionális tudás terjedése. Mindkét
