Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)
A hiedelemrendszer néhány jellemzője - 2. A hiedelemrendszer kategóriái
szempont bizonyos mértékig befolyásolja a hiedelmek kiterjedésének mértékét, azonban bizonyos hiedelemláncok, sűrűsödési pontok s ezzel párhuzamosan bizonyos "üresebb" mezők nyilvánvalóak. Az anyag egyéb néphitmonográfiákkal való összevetése szintén megerősíti ezt az elképzelést. Részletes összehasonlítás nélkül is beláthatjuk, hogy pl. a tárgyak közül csak bizonyos "sztereotip" s nem izolált típusok körül csomósodnak össze az egyes hiedelemláncok (pl. kincs, karácsonyi morzsa stb.). Egy bekezdés erejéig utalnék még a hiedelemrendszer általános jellemzése kapcsán kifejtett gondolatokra. Az egyes hiedelmek közötti szintaktikai struktúrák, a hiedelemláncok alkotják a hiedelemrendszer szintagmatikai tengelyét. A rendszer belső strukturálódása, vagy másként a rendszeresen összekapcsolódó elemek közötti grammatikai szabályok érvényesülése az egyes hiedelemszövegek dimenzióján túl realizálódik. Megismételhetjük tehát a korábbi megállapítást: a hiedelemrendszer és a hiedelemszöveg szintagmatikus tengelye nem esik egybe, más szintet jelentenek. Tekintettel azonban arra, hogy alapvetően szövegeket vizsgálunk, melyekben a szintagmatikusság a döntő és a szövegben megjelenő "néphitelem" voltaképpen a paradigmatikai tengely konkrét megnyilvánulása, egyszerűsíthetjük a vizsgálat fogalmi apparátusát. A szintagmatikus jelleg a hiedelemszövegekben döntő, a paradigmatikusság pedig a hiedelemrendszerben. Nem feledkezhetünk azonban meg arról, hogy a hiedelemrendszer elemeinek rendeződése (szintaxisa, szintagmatikai tengelye) a "szövegvilág" dimenzióján túl érvényesül. Ha továbbiakban tehát "néphitparadigmáról" beszélünk, akkor azt sem feledhetjük, hogy egy másik aspektusban ezek szintagmatikusan is szerveződnek (nem csak egyes szövegeken belül). A továbbiakban a Karancskesziben gyűjtött anyag alapján a hiedelemrendszer ilyen sűrűsödési pontjait, néhány jellemző kategóriáját veszem vizsgálat alá. Bizonyos mértékig az "Adattár" szövegeinek elrendeződése, a szövegek csoporton belüli mennyisége is tükrözi a rendszer rétegzettségét, ezért az áttekintésben valóban csak a fontosabb csomópontokra kívánok rámutatni. 1. A természeti világ. A természeti világgal kapcsolatos hiedelmeket a hagyományos kutatás is általában természetismeretként nevezte, mivel ez a csoport fonódik össze a legerőteljesebb módon a racionális megfigyelésekkel. A természeti környezette] kapcsolatos jellemző ismeretek - különösen a mai anyagban - erőteljesen a racionális tudás felé mutatnak. Ennek nem kizárólag az az oka, h^gy az emberek tudásszintjének általános emelkedése miatt ma az emberek sokkal többet tudnak a környező világról, mint elődeik s továbbá
