Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

A néphit mai vizsgálatának alapelvei

BELMONT 1973). Az implicit hiedelmek elvileg ugyancsak verbalizálhatóak, de lényegük éppen az, hogy rejtve érvényesítik hatásukat. Minthogy e munkában a nyelvi formában kifejeződő explicit hiedelmekről különböző összefüggésekben sokszor esik szó, ezúttal az implicit hiedelmek csoportját célszerű közelebbről megvizsgálni. Valójában mit jelent az, hogy rejtett módon is érvényesülhetnek hiedelmek? Ha nem verbalizáljuk őket, akkor miként szerzünk tudomást róluk? Az implicit hiedelmek, akár csak a hiedelmek általában, tudattartalmat fejeznek ki, de egyúttal az ember tevékenységét közvetlenül vagy közvetve befolyásolják, vagyis a racionális ismeretekhez hasonlóan az emberi magatartás, viselkedés mozgatói lehetnek. Ahhoz, hogy a mindennapi életben "otthonosan" mozogjunk, nem szükséges azonban a viselkedés ilyen szabályozóit előzetesen "tudatosítani", verbalizálni, nem szükséges a különböző viselkedési helyzetekkel kapcsolatban felhalmozódott, a kultúrában rögzített tapasztalatokat egyenként mérlegelni, elemezni. A viselkedési automatizmusok ugyanakkor nem kizárólag valós ismereteken, reális tapasztalatokon nyugszanak, hanem hiedelmek is szabályozzák. Ha a hiedelmek formájának kérdését ebben az összefüggésben vetjük fel, akkor első látásra úgy tűnik, hogy a hiedelmek viselkedésformákban is megnyilvánulhatnak. A hiedelmek azonban csak irányítják, hatnak a cselekményekre, azért mondhatjuk azt, hogy a hiedelmek egy bizonyos hányada implicit módon működik. A hiedelmeknek ilymódon lényeges kognitív és pszichikai tartalmuk mellett, a közösségi élet szervezésében, kitöltésében szociológiai jelentőséggel bírnak. A "megismerés", az "élmény" és a "praktikus használhatóság" mozzanatai, bár szerkezetileg megkülönböztethetőek egymástól, eggyé olvadva determinálják a közösség mindennapi életét. Ezeket az elméleti felisme réseket konkrét anyagunk függvényében érdemes közelebbről megvizsgálni. Különösen két ponton, egyfelől a hiedelmek és a cselekvés, másfelől — általánosabban - a hiedelemrendszer/néphit és a szokásrendszer kapcsolatának kérdésein keresztül nyílik lehetőség lényegi összefüggések tisztázására. A néphit egy meghatározott területét a kutatás hiedelemcselekvéseknek nevezi, amelyek "mágikus céllal", vagyis hiedelmek jegyében végrehajtott különböző akciókat, cselekményeket, eljárásokat jelentenek. A hiedelmek és a cselekvés összefonódásának, a hiedelemtartalmak cselekvésirányító mozzanatának ebben az esetben közvetlen megvalósulását láthatjuk. A hiedelemcselekvésekben a hiedelem tulajdonképpen (nyelvi szempontból) implicit jellegű, de az akciók egyértelműen "mágiát" fejeznek ki. A néphit hiedelem-