Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

A néphit mai vizsgálatának alapelvei

cselekvéseit azonban nem könnyű és nem minden esetben lehet egyértelműen feltérképezni. Ez a probléma az itt közreadott anyag kapcsán is felmerül, ugyanakkor a hiedelmek és a hiedelemcselekvések viszonyának problémáját megfelelően reprezentálja. Mint többször utaltam már rá, a Karancskesziben gyűjtött hiedelmek az idősebb generáció tudását ölelik fel, ilymódon az elemzés nem egy működő rendszer szinkronikus leírására támaszkodik. Ebből következik, hogy a hiedelemcselekvésekről szintén csupán közvetett beszámolókból, azaz szövegekből, még pontosabb kifejezéssel élve: metaszövegekből nyerünk információt. Nem minden cselekvéstípus szempontjából okoz ez a tény komolyabb elméleti-módszertani problémát, hiszen pl. a hiedelemrendszer jegyében alkalmazott gyógyító eljárások, jósló cselekmények többsége —"nem utolsósorban korábbi feljegyzések nyomán — gond nélkül azonosítható akciókból áll. Más azonban a helyzet olyan cselekvések esetében, amelyek a róluk ma nyerhető beszámolókban inkább hiedelemmonda motívumként /ld. Sz 958/ vagy viselkedési szabályok nyelvi lenyomataként értékelhetőek. A szabályok egyben arra is figyelmeztetnek, hogy a hiedelmek kifejeződéseként értékelt cselekvések között egy speciális csoportot, a cselekvés tagadásának esetét is figyelembe kell venni. Azt is a hiedelemrendszer megnyilvánulásának tarthatjuk ugyanis, ha bizonyos alkalmakkor, bizonyos helyzetekben tilos meghatározott tetteket végezni és következésképpen, a valóságban bizonyos munkákat, elfoglaltságokat, tetteket a közösség tagjai elkerültek. Jellegzetes példának az ún. munkatilalmak említhetők /Sz 397, 798, 1017, 405/, amelyek viszonylag — nyelvi megformáltságukban is — egyértelműen tényleges akciók tényleges tiltásáról informálnak. Nehezebben dönthető el, hogy a tiltások nyomán ténylegesen tartózkodtak-e cselekvéstől pl. a tudomány megtanulása /Sz 763/, a tudományosok kifigyelése /Sz 767/ stb. alkalmával. Szövegeink ezekben egyaránt utal(hat)nak valós tettekre és prózaepikai motívumokra. Említést érdemelnek azok a típusú adatok is, amelyek hiedelemcselekvést, gesztust és verbális szövegeket közösen tartalmaznak. Gyógyításban alkalmazott ráolvasás /Sz 529/, tiltás értelmét követő magyarázat /Sz 1017/, rontás, baj elhárítása érdekében tett mozdulat, cselekvés, ül. ezt kísérő szöveg /Sz 105/ stb. a hiedelem explicit és implicit megnyilvánulási módjainak összefonódását jelentik. Más szavakkal azt mondhatjuk, hogy ez utóbbi példákban a hiedelmek tudati aspektusa és cselekményekben realizálódó viselkedés-szabályozó jeüege együttesen érvényesül. A mai gyűjtés során e jelenség, cselekmények, verbalizált magyarázatok, előírások stb. közös előfordulása egyaránt szövegekből olvasható ki.