Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)
ADATTÁR - III. Emberi világ
546 "Itt a szomszédba is vót. Úgy híták, hogy Turjäng István boka. Fiatal házasok vótak. Osztan mentek így nagyszombaton a. . . támadásra. Hát itt, ahogy a szövetkezet van, attó lejjebb a. . . saroképületbe, ott lakott egy idős asszony. Annak vót lánya. Hát szerette vóna az öreg nényi, hogy ha még Pista bátya | a lányát . . . még. Mán hiába, hogy ebbe a jegybe járt ő, elvette vóna. Pista bátya sokat emlegette, hogy mikor ment, egy gombolyag fehér cérna lába köző szaladt el. Mán mikor felért a templom hegyire, mán ez a lába nem hajlott e." (18) 547 Palyi minden este úgy nyögött, mint aki meg akar fúnyi. Akkor vettem észre, hogy egy nagy béka ül a mellyin. A békát letaszítottam és egy botval jó rávertem. Hát másnap összeverve feküdt az ágyba annak a lyánynak a nagyannya, ahova Palyi járt. Az öregasszo' ellenezte Palyi udvarlását. (59) + Szerelmi rontás: 958 548 Lucától karácsonyig írtak egy cédulát. Tizenhárom cédulát írtak, minden nap kivettek belőle egyet, amelyik maradt, olyan nevű lett a férje. Nekem László maradt, az enyém László is lett. (5) 549 "Karácsony böjtjéig, minden nap beleharaptunk egy almába, oszt ment az éjféli misére, mán lányoknál vót ez divat, amilyen nevű legénnyel találkozott, olyan nevű vette el." (3) 550 "Akkor Lucakor csinátunk derelyét. Beleírtunk cédulát. (Közbeszólás: Az nem Lucakor vót, hanem Andráskor!) Most mán úgy van felvéve, (gy: Mindegy.) Tényleg Andráskor! Csináltunk harmat, beleírtunk három nevet. Hát én is (nevet) csináltam. Mikor félvetyi az egyet, mingy â kikapom a lyukaskanàTval a vízbő. Hát Laci. Hát Anya Isten, ki ez a Laci? Minő Laci? No oszt mondtunk ott mindenféle fájta Lacit. S valóban, Laci vót az uram | -nak a neve! " (47) 551 "Lucakor, így mondták nekünk, mikor még gyerekek voltunk, mán olyan suhac lányok vótunk. Aszongya no, — aszongya - mikor apád legelőször felveszi — aszongya — a villán — aszongya — a mákosgubát, ügyesen szúrd le neki a villáról. Oszt aszongya, tedd ki a kerítésre, ilyen fakerítésekre, tetejire, oszt hagyha reggelre nem lesz ott — aszongya — akkor még abba az évbe férjhezmégy. így vót nekünk a. . . (nevet), (gy: Csinálták is?) Csinátuk is, mint gyerekek, fiatalok (nevet)." (11) 552 ' '(gy : Karácsonyi vacsorakor mit csináltak? )
