Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR - III. Emberi világ

Lekaptuk a gubaró a | villäru a gubät. Osztan kiszaladtunk véle a szemétdombra. (gy: A trágyadombra? És akkor?) Lekugorgottunk rá a lapátra, oszt hallgattuk, hogy merre ugat a kutya. Arrá visznek férjhez, amerre a kutya ugat. Én is úgy csinátam mikor gyerek vótam. Édesapámnak lekaptam a villájáról a gubát, kiszaladtam vele a ganaj mellé. Osztan a Lászlóvőgyi felől nagyon ugatott a kutya. Jajj istenem, Lászlóvőgyin, Gyula vót otténg egymaga. Hát, nincs is legény | a kertünkbe se vót, pedig ott vót a, Gyula is ott vót, ugye. Gyenes Gyula. | Oszt arra vittek, ugye férjhe engemet is. Hát. (gy: Akkor ez igaz vót.) Ez igaz vót, fiam, mert oda vittek a szőlők alá. Ugyan kihë vinnének mán. . . "(1) 553 "Meg aztán az is van, hogy szalmatetős házak vótak, ugye — megveri az esztrehát, a csepegőt, alátartya a kötényit. Ha búzaszem, tiszta búzaszem esik, akkor gazdag lesz a szeretője, ha rozs, akkor még szegényebb, (nevet)" (25) 554 Karácsonyon, böjtjén, vacsora után, akkor kimentünk egy vesszővel. Jobbra-balra nézegettünk, de ezek a lányok, mán mink nem nézegetünk. Osztán akkor, amit lát, ha mán asszonyt lát, rosszul látta, de ha férfit lát, ha öreg ha fiatal, jól lát, mert akkor abba az esztendőbe férjhez megy. Ez a téma vót, abba az időbe, mikor én lány vótam." (2) 555 A lányok az éjféli misérő haza menet a szenteltvíztartóból vizet visznek a szájukban haza s így megálmodják ki lesz a férjük. De jó az is ha szentelt vízzel (ugyancsak éjféli mise után) arcát megnedvesíti a lány, de nem szabad letörölni a nedves arcát, hanem így kell lefeküdni. Ha aztán elalszik az lesz a férje aki álmában letörli az arcát. (MNT 23) 556 "A: No még egyiket még, még tudom. No, egy lány, azt mondja, beszégettek neki, hogy ha éjféli misekor otthon márád, osztan levetkezik mesztelenre, belenéz a tükörbe, azt látja mëg a tükörbe, aki majd elveszi. (B: Meglátja a jövendőbelijét.) Meglátja a vőlegényit. (nevetés) B: Hát ezt András napkor szokták, tükröt a fejik alá, tennyi. Oszt amikor felkel reggel, aszongya belenéz az. . . azt látja meg. A: Nem! Ez, ez talptól tetejig olyan tükörnek kell lennyi, hogy talptól tetejig (. . .) No, úgy is vót, mikor elmentek a nagyságos úr, mer szolgáló vót. Nagyságos úr is, a nágyságosasszony is, senki se