Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A szállitott áru

za 1148. évi oklevele arról tanúskodik, hogy a Duna volt a legfőbb kereskedelmi útvonal. Nemzetközi szempontból számottevő kivite// 45 lünk már ekkor főleg g a b o na , bor és élelmiszerek. Természetesen egy-egy korszakban a társadalmi szükségletek és a gazdasági fejlődés hatására egy-egy termék szállitása előtérbe kerülhetett. Igy, amikor II. Endre 1222-ben Szegedet országos sótárrá tette, Szeged térségében megszaporodott a sószállitó fahajók száma. ^ A Duna felső-magyarországi szakaszán a hainburgi vámtarifa 1243-ból számottevő forgalmat mutat Pozsony felől. A feljegyzések szerint főleg gyümölcs, kenyér, hal (főleg viza), prém, 47 bőr, méz, viasz volt a szállitó dereglyék rakománya. A XIII. század második feléből már megbizható adatunk van, olyan hajóvontató társulatokról, melyek a k i r á 1 y i hajóhadak vontatását a kincstárral kötött szerződés alapján, vagy pedig rosz48 szabb esetben kényszermunka gyanánt teljesitették. 1268-ból ismerjük Hey m nevét, akinek a hajóraj mozgósításánál is döntő 49 szava lehetett. Az Anjouk alatt biztosított pozsonyi vámmentesség élénk forgalmat eredményezett a Duna, különösen Pozsony és Buda közötti szakaszán. De egy 1356-ból származó okmány az egyre összezsugorodó vámmentesség hatására már "... csak a borral és élelmiszerrel (gyümölccsel) megrakott hajókról tesz emlitést. " A XVI. és XV. század dunai kereskedelmével kapcsolatban, általánosságban az tapasztalható, hogy királyaink azt támogatták. Nehezítette az egységes intézkedéseket az a tény, .hogy egyes városok, intézmények vámszedési jogával meglehetősen sok gondjuk volt. A Duna e századokban — csakúgy mint korábban ill. később —