Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

A hajóvontató, mint személyiség - egyén és közössége

Á hajovontato, mint személyiség—egyén és közössége A hajóvontatás rendszerelméleti megközelítése az elemzés során már több vonatkozásban szükségessé tette az emberi munkavégzésben a személyiség fokozott szerepének feltárását. E fejezetünkben e téren kívánunk továbblépni: ujabb adatok, tények, jelenségek felsorakoztatásával kivánjuk bizonyítani, hogy a hajóvontatás - mint egy speciális foglalkozási ág — az egyéniség formálásában, a személyiség kialakításában is szerepet játszott. A társadalmi-gazdasági szükségletek által életre hivott hajóvontatók az egyedi, egyéni vállalkozóktól a különböző időszaki szerveződésű egységeken át eljuthattak a társadalmi-politikai értelemben is fejlett társulási formákig. A hajóvontatók legfejlettebb társulási formációikban, mint egy sajátos szerveződésű szociális és gazdasági közösség fejlett személyiségei állnak előttünk. Elöljáróban hangsúlyoznunk kell, hogy a személyiség szempontjából igazán relevánsnak csak a szabad vállalkozásu hajóvontatás tekinthető, s ezen belül is főképpen az állati erővel végzett hajóvontatás. Az emberi erővel végzett hajóhuzás — még ha közvetlenül vagy közvetve saját célt szolgált is — inkább elnyomta az egyéniséget, s csak abban az esetben vált ill. válhatott progresszív értelemben tudatformálóvá, ha községi, közösségi társasmunka lévén közös 449 pénz-szerzési forrásként közösségi célok elérését szolgálta, vagy haladó politikai gondolkodással, társadalmi mozgalommal kapcsolodott.