Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

A hajóvontató, mint személyiség - egyén és közössége

A hajóvontató személyiségének, a hajóvontatók közösségének, a sajátos egyéni és társadalmi tudat kialakulásában két alapvetően fontos tényező játszott szerepet: 1. A magyarországi folyami szállitás munkaszervezetének az a specifikuma, hogy külön mesterségszámba ment a hajótulajdonosok, hajózási vállalkozók és külön a hajó fuvarozását, azaz vonta451 tását végzők munkaköre. 2. A hajóvontatók a társadalom olyan rétegét képviselték, mely munkája során elsősorban fuvaros, másodsorban paraszt volt, életformáját pedig döntően a hagyományos paraszti életkeretek hatá452 rozták meg. A folyami szállitóeszközök vontatását leghatékonyabban állati erővel, lovakkal végezték, külön a feladat elvégzésére egy vagy több alkalomra ill. rövidebb vagy hosszabb vontatási szezonra társult vállalkozó szellemű lovasgazdák, fuvarosok, szekeresek, kocsisok. Ideális körülmények között a hajóvontatás prosperáló korszakban és az érintett folyómenti területeken jelentős lótartást, lő453 vásárlást eredményezett. Az egyes lóvontatók állatállománya meglehetős végletek között mozgott. Némely vállalkozóknak — különösen a Duna mentén fekvő nagy kereskedelmi központokban: Komáromban és Győrben egész karavánjai járták a folyók partjait és roppant vagyonokra tettek szert. Az esetek túlnyomó többségében azonban több lovasgazdának kellett társulnia a vontatáshoz. Még a hajóvontatásban élenjáró komáromi szekeresgazdáknál is 30-38 lovat 454 nemritkán két vontatógazda birtokolt. Az átlag azonban még ennél is jóval szerényebb. A deszki szerb hajóvontatóknál "egy-egy von455 tatónak általában 3-4, olykor a módosabbaknak 6-8 lova volt, . , " Az elkülönült és speciális gyakorlatot igénylő munkavégzés természetesen kihatott a munkába való beletanulás folyamatára is.