Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

A folyami szállitás, a közlekedés helye és szerepe Magyarországon

lyozóan — az ország további fejlődésére. A folyami szállitás és közlekedés jelentősége és mérete napjainkban is számottevő. A folyóvízi szállításnak és közlekedésnek a történeti múltban, még a XIX. század végén a vasúthálózat egyre kiterjedtebb megépülése után is nagy szerepe volt, ugy az egész ország, mint egyes, különösen folyómenti területek gazdasági életében. A vasutvonalak megépítése előtt pedig a nagyobb távolságokra történő teherszállításnál a vízi útnak gyakran nagyobb jelentősége volt, mint a szárazföldi útnak, s különösen igy volt ez hazánkban, ahol - mint azt már tárgyaltuk - a szárazföldi utak rossz, elhanyagolt állapotban voltak. Ez a magyarázata azoknak a törekvéseknek, melyek a folyami szállitás és közlekedés fontosságát hangsúlyozzák, szorgalmazva annak technikai korszerűsítését. Hunfalvy János 1867-ben akadémiai székfoglalójában Hazánk közlekedési eszközeiről címen fejtette ki gon13 dolatait és bizonyítékait a vizi utak fontossága mellett. A vizi szállitás olcsóbb volta, valamint a mezőgazdasági termelés rohamos felfutása révén jelentkező termésfelesleg elszállítása megfelelő úthálózat hiányában, mind nagyobb követelményt támasztott a vizi utakkal szemben. Ez egyrészt jelentkezett a hajótér iránti keresletben, másrészt a vontatási technika korszerűsítésének igényében. A magyar folyami közlekedéskultura szempontjából fontos hang súlyoznunk azt a tényt, hogy a magyar gőzhajózási kísérletek éppen a vontatási technika korszerűsítésének érdekében indultak meg, s az első gőzhajókat tervezőik kifejezetten vontatásra szánták: a magyar folyóvizeken uralkodó emberi és főképpen állati erővel végzett vontatást kívánták háttérbe szorítani, kiszorítani. E célt szolgálta a Duna magyarországi szakaszán megjelenő első gőzhajó, melynek tervezője Bernhard Antal volt. E hajó első kereskedelmi ut-