Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

A folyami szállitás, a közlekedés helye és szerepe Magyarországon

jára 181 9- október 31-én 3 óra 15 perckor indult kötélben egy 16 öl (20, 3 m) hosszú, 2 öl 3 láb (4, 74 m) széles, 2 láb 4 hüvelyk (0, 74m) merülésű, 1881 bécsi mázsa (1 053 q) fával terhelt dereglyével 14 Szarvacsról (Eszék alatt 8 km-re levő rakodóhely). A nehézkes, olykor sikertelen kisérletek megrendítették a kereskedők bizalmát a gőzhajók iránt, s ilyen körülmények között érthető, hogy a gőzhajóval történő vontatás egy ideig nem tudta kiszorítani az állati erő alkalmazását. Hozzájárult ehhez, hogy kisebb távolságok és szállítandó áruk esetében a gőzhajóval történő vontatás — különösen a gőzhajózás korai szakaszában — túlzott költségekkel járt. Külön nehézséget okozott az a tény is, hogy a gőzhajók kikötéséhez gondosan kiépitett kikötőkre, fogadóállomásokra volt szükség. Végső összegzésképpen azt állithatjuk, hogy bár már a XIX. században — a gőzhajók megjelenésével — megkezdődött az archaikus elemekkel telitett emberi és állati erővel végzett folyami vontatás agóniája, de az elhúzódott egészen a II. világháború utáni évekig, s csak akkor szűnt meg, s lett emlék: "egy nagyon nehéz, de szép élet" emléke a még élő idős hajóvontatók és hajósok, valamint leszármazottaik tudatában.