Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)
Vontatás állati erővel
lehetosen gyakori volt, hogy kurtulyás munkakörben gyerekeket al420 kalmaztak. Hogy a lovas vontatók naponta hány órát mentek, az egyebeken kivül foként attól függött, hogy miképpen vállalták a vontatást. Vontattak ugyanis nagyritkán napszámra is. "A napszám a századforduló táján 10 korona volt egy pár lovat számitva. Ilyenkor csak hajnaltól estélig ment a vontatás. Rendesen azonban átajjába vállalták, mivel távolság szerint megvolt a rendes taksa. Legtöbbször több kocsis állott össze, hogy meglegyen a szükséges lószám. Voltak azonban jómódú kocsisvállalkozók, akiknek annyi volt a lovuk, hogy egymaguk vállalták a vontatást. Ha egyszerre sok munkájuk kerülközött, s nem akarták a munkát elszalasztani, s főként, hogy el ne szokjék tőlük a gazda, vendéglovakat is fogadtak, szegényebb kétlovas gazdákat szegődtettek, akik aztán együtt mentek a lovaikkal. Ha átajjába ment a vontatás, hajszolták a lovakat kora pitymallattól késő éjszakáig, sőt néha még éjjel is, ha szépen sütött a hold. Ilyenkor a vállalkozó érdeke, de meg a gazdáé is az volt, hogy mentül hamarébb forduljanak. "^ 2 * A Győr-környéki vontatógazdákkal is esetenként, egy-egy útra egyezett meg a kormányos. "A vontatás dijában előre megállapodtak, mindig az egész útra, nem napszámba vagy kilométerre, hanem indulástól a célpontig. A dijazás különböző volt, s mindig lovankint számitották. A terheléstől, vízjárástól, időjárástól függött. Áradó viz, nagy sodrás, vagy esős időben a sáros, süppedős vontatóut megdrágította, üres hajó vontatásáért természetesen kevesebb bér járt, mint terhelten . . . Egész nap mentek, hajnaltól napestig. Sokszor még szép, holdvilágos éjjeleken is. Csak hajnal felé pihentek egy kicsit, meg deleléskor, amikor váltottak. A gazdáknak maguknak kellett gondoskodniok az állatok élelmezéséről. Abrakot nem igen
