Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)
Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A hajtási technika
körülmények között kb. 20-25 km-t lehetett gyalogos vontatással 359/a megtenni, mig lóval 30-35 km-t. Ez üres hajóra vonatkozik. " Megközelítően azonos napi átlagot jelent a Tisza alsó folyásáról péterrévei adatközlőm informálása is: gyalogos vontatással egy 57 km-es szakaszt "két erős nap alatt" tettek meg. Továbbra is a a Tiszánál maradva felidézzük az un, kukázással elérhető utazósebességet: "A kukázással naponta megtehető ut hossza elsősorban az ár sebességétől függött, de általában ugy számitották, hogy naponta 15 km-t tudtak haladni. Nemcsak üres hajót vontattak kukázással, hanem teher alatt levőket is. Gyakran megesett, hogy az őszi buzaszállitás idején már megszaladta az ár a partokat, s igy a Szolnok alatt lévő községekből kukázva kellett fölhozni a szolnoki kirakodóhelyig a búzát vagy más terményt. Mint Gyenge István volt hajós meséli, 17 vagonos hajójukkal 3 nap alatt kukáztak Szolnokig. Ez már a nagyon jó teljesítményekhez tartozott, mert Nagyrév ugyan légvonalban csak 25 km de a vízen még ma is több, mint 60 h». " 359 / b Végül a Tiszán az un. támasztással elérhető utazósebességet vizsgálva, azt láthatjuk, hogy "ha nem is ment gyorsabban a hajó, mint a kukázással, de a támasztás mégiscsak haladósabb volt, mert nem kellett lépten-nyomon lemacskázni s hosszú szünetet tartani, mint amannál. Végül pedig, s ez volt a legfontosabb, az elöntött földeken való átvágással gyakran napokig tartó utakat takarítottak meg, mert rendes vízállásnál a mederben sokat kellett kerengőzni, jobbról-balra, előre-hátra bódorogni a kacskaringós Tiszán anélkül, 359/c hogy légvonalban mes s zire haladtak volna. " Más volt a helyzet a Dunán. A nagy folyam egyes erősebb sodrású szakaszain, különösen rossz időben lényegesen kevesebb volt az egy nap alatt megtehető ut. Kecskés László azt irja, hogy
