Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A befogás, fogatolás módja

3.3.1. Egyágu huzókötél. Az egyágu huzókötél irányultságát tekintve előre és oldalra irányuló lehet. 3.3.1.1. Egyágu huzókötél előre. E megoldás valójában azt jelenti, hogy kevés számú (2) ló esetében azoknak kisefáját nem közvetlenül a vontatókötélre, hanem a közbeiktatott huzókötélre kapcsolják. Veszélyes helyzetek elkerülésére előnyös e megoldás; ugyanis könnyebb a huzókötelet leoldani a vontató kötélről, mint az egyes hámfákat a kisafáról. Funkcionális meggondolásból a komáromi szekeresgazdák megoldását is ide soroljuk. 3.3.1.2. Egyágu huzókötél oldalra. Gyakoribb forma, de voltaképpen minden kurtulyás ló vontatókötélre ill. lovas-kötélre való csatolásának eszköze. Továbbá a párosával és kisafával fogatolt, s a vontatókötélnek csak a part felőli oldalán huzó állatoknak a vontatókötélre való kapcsolásának módja. 3.3.2. Kétágú egyenlő szárú huzókötél. A magyarországi hajóvontatók általánosan elterjedt tipusa. A befogás és a fogatolás biztonságosságát és harmonikus, egyenletes rendjét, a meg bizható energiátvitelt szolgálta. A több állattal történő hajóvontatás nak olyan alaptipusa, mely feltételezhetően nemcsak térben, de időben is a legelterjedtebb ill. legkoraibb. Mint arra már utaltunk, ezen elv szerint vontattak emberi erővel is. 3.3.3. Kétágú eltérő szárú huzókötél. A Duna-kanyar vontatóinak a minél gazdaságosabb erőátvitelt biztositó megoldása, mely évszázadok folyami vontatási gyakorlatából származó hidrodinamikai és energiaátviteli tapasztalatok eredményeként jött létre. Itt kell megemlitenünk azt az általánosnak tekinthető gyakorlatot; mely szerint az egymás mögött haladó állatok kötőfékjét az előtte haladók hámfájához kötötték, mivel is megakadályozták az