Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A befogás, fogatolás módja

állatok széjjelhuzását, s igy azoknak szükségszerűen egy irányban kellett haladniuk. A befogás, fogatolás módját elemezve végezetül meg kell jegyeznünk, hogy az egyes tipusok leirásánál csak azokat az eseteket tárgyaltuk, melyeknél kifejezett áru- ill. személyszállitó vizi eszközöket, különböző méretű, de szabályos hajótesteket vontattak. Mint azonban arra korábban már utaltunk; a folyami vontatás magyarországi gyakorlatában többször előfordult tutajok és hajósmalmok vontatása is. A rendelkezésünkre álló adatokból megállapíthatjuk, hogy rendszertechnikai és erőátviteli szempontból a tutajok és hajómalmok vontatása nem eredményezett jelentós eltéréseket csak kisebb módosulásokat. Általában hajóvontatók végezték a munkát, s igy az alkalmazott megoldások is azonosak voltak a hajóvontatás során kialakult gyakorlattal. A/. Tutajok vontatása. Komáromi adatközlőktől tudjuk, hogy "tutajok vontatását is vállalták a szekeresgazdák. Komáromban a Vág folyón állandóan rengeteg fa érkezett Liptó, Turóc és Trencsén vármegyékből. Volt olyan év, hogy 18. 000-20. 000 tutaj. E töméntelen famennyiségből sokat vettek meg győri kereskedők. Az odaszállitás a vasút megindulásáig vizi uton, vontatással történt. Egy cukk 20, fával megrakott, összekötött tutajt vontatott, A tutajokon elől-hátul kormányosok tartották jármüvüket helyes irányban. A parton haladtak a vontató állatok. Elől két ló, utánuk párosával nyolc ökör, minden állatpár mellett egy hajtó, A kötélre itt is kurtulyás vigyázott. A vontatókötél az első tutaj elejének közepétől az állatokkal - a hajó vontatásnál közöltekkel hasonlóan — itt is vezérfa közbeiktatásával volt összekötve. Átvádolás esetén a hajtókát és az állatokat a tutajok után kötött dereglyén szállították át a túlsó partra, a tutajokat pedig a kormányosok nagy tutajlapátjaik segítségével jut-