Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A befogás, fogatolás módja

3.2. Lova s-köt él. A tulajdonképpeni lovas-kötél a hajó vontatókötelére csatolt, azt meghosszabbitó kenderkötél, lánc- vagy drótkötél, melyre közvetlenül vagy közvetve kapcsolták a vontató lovakat. Ha anyaga kender, akkor kötelesek, ha lánc, akkor régebben kovácsok készitették. A drótkötél, sodrony csak ujabban az I. világháború után terjedt el. Ismert r u d 1 á n c , rud, vonás né317 ^ ven egyaránt. Éppúgy általában a hajó tartozéka, mint a vontatókötél. A vontatókötélre való kapcsolása nagyobb (35-45 cm hosszú), fa rudacskával: d r u m ó-val, c s ü 1 ö k-kel ill. vezérfával tör;> , 318 tent. Meg kell jegyeznünk, hogy egyes ábrázolásokból arra következtethetünk: a vontatók lovas-kötél kiiktatásával, közvetlenül a vontatókötélre is kapcsolhatták állataikat. Pontos, részletező leirás és rajzok hiányában több forrás, adatközlés is feltételezhetővé teszi fenti megállapításunkat, továbbá a komáromi vontatók "összetett hámját" sem értelmezhetjük lovas-kötélnek. 3.3. Huzókötél. Mint azt már korábban definiáltuk: a huzókötélről ill. a lovas-kötélről leágazó kötelet, láncot, sodronyt nevezzük, melyre a vontató állatok hámfáját, kisafáját azaz huzófáját közvetlenül kapcsolják. Ha anyaga lánc, akkor régebben kovácsok készi tették, s rendesen a lovaskötéllel — melyet ez esetben rudláncnak, , 319 rúdnak neveznek — egybekovacsolt, es p a j z e r - nek nevezik. Ha anyaga kender, akkor kötelesek készitik, esetleg kötélből maguk 320 a vontatók, és vonás néven is emiitik. A huzókötelek végein fa rudacskák (pecek, csülök, vezérfa) szolgáinak kapcsolásra, csatolásra, rögzitésre. A huzókötelek — mint arra már a befogási rendek, az egyes fogatolási tipusok leírásánál szükségszerűen kitértünk — irányultságuk és ágai szerint eltéréseket mutatnak, változatokat adnak.